Zelenszkij egyelőre csak egy jó ígéret

Nehéz örökséggel és a hozzá fűzött hatalmas elvárások terhével kell megbirkóznia az új ukrán elnöknek.

Lassan visszazökken az élet Ukrajnában is a rendes kerékvágásba. A varázsló megérkezése után most már mindenki feszülten várja a varázslatot. A politika nyelvére lefordítva mindezt: az elmúlt öt év tagadása után a változások programját. Mindenekelőtt a háború leállítását, a szakítást a bűnbakkeresés és az ellenségeskedés politikájával. A stílus megváltozását, az etnikai alapú nacionalizmus, a gyűlölködés és az erőszak visszaszorítását. Enélkül nincs esély a rendezésre az ország keleti felében, de a gazdaság rendbetételét sem segíti a jelenlegi rossz közhangulat. Az embereknek már elegük van a politikusokból, az ország folyamatos elszegényedéséből, a hazugságokból, a másokra mutogatásból.

Ezért nem érdekli őket az sem, hogy Volodimir Zelenszkijnek nincs politikai tapasztalata. A földindulásszerű győzelméhez – 73,15 százalékot szerzett Porosenko 24,53 százalékával szemben – elég volt az is, hogy a kampányában a humor, és nem a harag dominált. Egyedül a nacionalizmus fellegvárában, Lvivben (azaz Lembergben) nem győzött. Az ország keleti és nyugati szélén viszont a regnáló elnök alig kapott szavazatot. Az elmúlt öt évről kimondott ítélet volt, hogy Kárpátalján például már az első fordulóban eleve az országos átlagnál jóval kevesebben mentek el szavazni, a magyarok körében pedig kiemelkedően sokan adták a voksukat Porosenko ellenfelére (a második fordulóban már 90 százalékuk).

Zelenszkijtől most ugyanazt várják, mint a többi ukrán állampolgár. Jobb stílust és jobb életet. Emellett azt, hogy magyarként ne tekintse őket senki ellenségnek, megőrizhessék kultúrájukat és nyelvüket. Már csak azért is, mert orosz ajkú közegből jőve Zelenszkij tisztában van az anyanyelv erejével, zsidó családból kiemelkedve pedig azzal, hogy milyen egy kisebbséghez, adott esetben valláshoz tartozni.

Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Az már eddig is kiderült, hogy Zelenszkij személyesen nem ért egyet a jelenlegi kurzussal, ám elnökként a mozgástere ugyancsak kicsi lesz. Beszűkíti ezt a gazdasági helyzet, az ország geopolitikai kiszolgáltatottsága, és a saját politikai háttér hiánya is. Ahhoz, hogy Zelenszkij bármit is tudjon tenni, a jelenlegi legitimációját parlamenti támogatottságra kell váltania, hogy aztán kiléphessen az oligarchák árnyékából. Ellenkező esetben csupán kirakati bábu lesz, valódi hatalom nélkül. S ezt a hátteret addig kell megteremtenie, amíg népszerűsége nem kopik meg. Erre ugyanis már csak azért is számítani lehet, mert jelenleg egymással ellentétes érdekeket képviselő társadalmi csoportok állnak mögötte.

Így például a Donbasz konszolidálása elképzelhetetlen az orosz viszony megváltozása nélkül. Azonban ha a még mindig hangos nacionalista kemény mag ezt árulásnak tartja, akkor támogatói egy részét Zelenszkij hamar elveszítheti. Ugyanez a helyzet az oktatási és a nyelvtörvénnyel. Zelenszkij ugyan nem híve az erőszakos ukránosításnak, azonban ahogy a győzelem után fogalmazott, elnökként ő az ukrán nyelv biztosítéka is. Így kiállt az oktatásinál is keményebb nyelvtörvény mellett, amely a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát, a szabályok megsértéséért pedig jogi felelősségre vonást is kilátásba helyez. Kampányszóvivője ennek kapcsán kijelentette, hogy az államnyelv fejlesztése és támogatása kulcsfontosságú feladata az államfőnek, érzékeltette ugyanakkor azt is, hogy a módszereknek azért inkább ösztönzőnek kell lenniük.

A helyzet tehát hasonló, mint a Donbasz esetében. Zelenszkij a geopolitikai értelemben euroatlanti, a nemzeti kérdésben nemzetállami posztmajdani konszenzusból nem lép ki, csupán a stílus és a módszerek tekintetében járna más úton. Így az országban csapata szerint is az ukrán az egyetlen államnyelv, de a fejlesztéséről más elképzeléseik vannak, mint ami a parlament előtt lévő nyelvtörvény tervezetében áll. Ugyanez vonatkozik az oktatási törvényre. Lehet rajta enyhíteni, de alapjaiban az ukrán oktatás élvez elsőbbséget. Nem véletlenül említettük a Donbasz kérdését. Mert, amennyire jó alap lehet Zelenszkij megközelítése a párbeszéd megkezdéséhez, annyira nem lehet áttörésre számítani. A helyzet jobban elmérgesedett annál, hogy ez reális elvárás legyen.

A fagyos orosz–ukrán viszony sem olvad fel egyszerre, mint ahogy a magyar–ukrán kapcsolatok konszolidálódásához is idő kell. Mindenekelőtt meg kell várni Zelenszkij konkrét lépéseit. Az ukrajnaihoz hasonló (stílus)váltás azonban mindig jó alap az újrakezdéshez. A magyar diplomáciának emellett ki kell használni azt a lehetőséget is, hogy új seprőként Zelenszkijnek eredményeket kell felmutatnia. Igazolnia kell, hogy a társadalom egyesítése nem csupán üres szólam. S mivel a Donbaszban, az orosz vonalon sokkal nehezebb lesz zöld ágra vergődnie, alighanem az ukrán diplomácia is inkább az EU- és NATO-tag Magyarországgal rendezné előbb a megromlott viszonyt. Emellett szól, hogy az euroatlanti vonalon nem akarhat konfliktust.

Az alapelvekből engedni azonban továbbra sem lehet, így az európai értékeknek és a nemzetközi kisebbségi jogszabályoknak megfelelő törvényeket lehet csak elfogadni. Az ahhoz vezető úton azonban segíteni kell Zelenszkijt, hiszen ez javíthat a kárpátaljai magyarok helyzetén is. A hangulat most a megegyezésnek kedvez, tisztában kell azonban lenni azzal is, hogy Zelenszkij egyelőre csak egy ígéret. Igaz, jó ígéret.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/17. számában jelent meg, 2019. április 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/17. számban? Itt megnézheti!