Június 26-án és 27-én került sor a következő, 2020-as választási ciklus első demokrata elnökjelölti vitájára Miamiban. Jelenleg 25 (!!!) aspiráns van, közülük húszat hívtak meg a kétestés vitára. Az indulók nagy száma eléggé kaotikussá teszi a mezőnyt, ennyien talán még négy évvel ezelőtt a republikánus oldalon sem voltak, a sok induló mentsége talán az lehet, hogy mind azt gondolják, hogy Donald Trumpnál jobb amerikai elnökök lehetnének. (Érdekességképpen: rajtuk kívül még több mint 240-en töltötték ki a Szövetségi Választási Hivatal formanyomtatványát, hogy a Demokrata Párt színeiben szeretnének indulni a választáson.) A két este politikai vitaműsorhoz képest brutálisan komoly nézettséget ért el, átlagosan 25,5 millióan nézték. (Összehasonlításképpen: a Trónok harca záróepizódját 13,5 millióan látták élőben az HBO-n.) Az elnök, Donald Trump egy szóval kommentálta a vitát a Twitteren: UNALMAS!
A két műsor alapján kijelenthető, hogy bár a demokrata oldalon jóval színesebb a kínálat, és nem csak szó szerint (van meleg elnökjelölt, zsidó származású, hawaii származású, rekordszámú női jelölt, több fekete bőrű, sőt, hispánó is), azért még mindig a heteroszexuális, középkorú vagy idősödő fehér férfiak terepe az amerikai politika.
Demokráciaimport Amerikából - Avagy hogyan alakult ki az előválasztás rendszere? | Magyar HangA vitaestek eredménye az lett, hogy Elisabeth Warren és Kamala Harris szenátor asszonyok és Pete Buttigieg (a fiatal, veterán katona és meleg polgármester) népszerűsége megugrott. Joe Biden egykori alelnöké és Bernie Sanders szenátoré visszaesett, ebben minden elemző és közvéleménykutató egyetért, ám még így is ők ketten számítanak leginkább esélyesnek. Biden és Sanders ellen szól idős koruk, sőt, Biden komolyakat hibázott, látványosan nem értett több kérdést sem. Kamala Harris kikezdte őt amiatt, mert hosszú pályafutása során együttműködött rasszista republikánus szenátorokkal, sőt, dicsérte is a munkakapcsolatot, és ez ma már egy demokrata szavazó számára vállalhatatlan. Eric Swalwell pedig felemlegette, hogy amikor ő 6 éves volt, Biden akkor azt követelte, még fiatal politikusként, hogy az idősek vonuljanak már vissza, ideje saját egykori követelésének érvényt szereznie.
Rajtuk kívül látványosan leszerepelt Beto O’Rourke, akit Julian Castro hozott nehéz helyzetbe. Továbbá a kevésbé „izmos” jelöltek, azzal, hogy egy színpadra kerültek a nagyágyúkkal, az éles kontraszt alapján bizonyították alkalmatlanságukat, így John Hickenlooper, akinek a legfőbb problémája az volt, hogy ha a Demokrata Párt túl progresszívnek hat, akkor a republikánusok le fogják őket szocialistázni (amit amúgy is minden kertelés és fenntartás nélkül megtesznek a hét minden napjának minden percében), vagy Tulsi Gabbard, aki csak védekezni tudott korábbi homofób kijelentései miatt, Marianne Williamson vagy Andrew Yang pedig maguk sem gondolhatják komolyan, hogy ennyire felkészületlenül, valós politikai tapasztalat híján pont az Egyesület Államok elnöki címére esélyesek.
Jay Inslee, Washington állam kormányzója, az embereket a jelenben és a jövőben akarja foglalkoztatni, lehet, nem szóltak neki arról, hogy ezek nem munkaerőpiaci szektorok, hanem idősíkok. Tim Ryan pedig olyan gyengén szerepelt, hogy talán még veszített is a támogatói közül.
Jó hír, hogy a társadalmi igazságosság, a szociális érzékenység és a globális felmelegedés elleni küzdelem mind nyertesei a vitáknak. A demokrata jelöltek esetében ez mind kiemelt téma volt. Buttigieg esetében senki sem vetette fel, hogy esetleg a homoszexualitása hátráltató tényező lehetne elnökaspiránsként, viszont megtapsolták, mint háborús veteránt. Kamala Harris kaliforniai szenátor egyenesen egzisztenciális fenyegetésnek nevezte a klímaváltozást – Kalifornia valóban megszenvedte az elmúlt éveket, erdőtüzek, aszályok, elapadt folyók már most, pedig a klímaváltozás még csak elkezdődött.
Magyarországról, az európai bevándorlás-ellenesség legerősebb bástyájából nézve fejbe kólintó, hogy a világ legnagyobb fegyvererejű országának potenciális elnökjelöltjei azon vitáznak, hogy embertelen dolog a mexikói határon elszakítani gyerekeket szüleiktől, felháborító, szégyen és vállalhatatlan dolog, hogy ott gyerekek és felnőttek halnak meg, és mind tökéletesen egyetértettek abban, hogy nem ez Amerika, és hogy egyetlen egy ember halála sem elfogadható, és hogy tenni kell valamit azért, hogy legálisan jöhessenek ők be Amerikába. (Megjegyzem, több jelölt a mondandóját angolul és spanyolul is előadta, így Beto O’Rourke, Cory Booker és Julian Castro is.)
A különböző, demokratáknak fontos szakpolitikai kérdésekben nem értettek egyet, így abban sem, mi a legnagyobb stratégiai kihívás a XXI. század elején Amerikára nézve; volt, aki Kínát nevezte meg, volt aki a nukleáris fegyverkezést (ezzel Észak-Koreára utalva), volt aki Oroszországot, és volt aki viccesen azt mondta, maga Donald Trump. Annyi biztos, hogy a négy évvel ezelőtti republikánus elnökjelölti vitákhoz képest, ahol Trump volt a legagresszívabb jelölt, a demokrata viták nagyon kulturáltan zajlottak le, sőt, Elizabeth Warren még egy gratuláló SMS-t is küldött Julian Castrónak a jó szerepléséért. A ténybeli pontosságra sem lehet panasz: a CNN-be behívtak volna egy tényellenőrzőt, aki Trump közel ezernapos elnöksége alatt már ötezer hamis vagy hazug állítást azonosított, de visszautasította a meghívást azzal, hogy nagyjából rendben volt mindkét vitanap.
Amerikában nincs hivatalos kampányidőszak, minden jelölt a saját pénzén, saját idejéből kampányol, az első előválasztások 2020 februárjában lesznek, először szokás szerint az iowai kaukusz, utána a New Hampshire-beli primary következik, majd 2020 júliusában lesz a jelöltállító gyűlés, és onnantól kezdődik a valódi kampány, 2020. november első vasárnapját követő kedden pedig jön az elnökválasztás. Az új (vagy újraválasztott) elnök 2021. január 20-án tesz majd esküt.
