Az elmúlt hetek brit eseményeinek példátlan sebessége még a veterán politikai elemzőket is összezavarhatta. Boris Johnson szerint előbb lenne „halott egy árokban”, mint hogy tovább halogassa a brexitet. A posztjáról lemondott munka- és nyugdíjügyekért felelős miniszter, Amber Rudd szerint azonban a kormányfő – a megállapodásra törekvés látszatát keltve – valójában a megegyezés nélküli kilépésre játszik. Összeszedtük, hogy áll a brit uniós kilépő.
Theresa May július végi lemondása után a brit Konzervatív Párt tagjai úgy döntöttek, hogy a korábbi újságíró, londoni polgármester, majd külügyminiszter Boris Johnson legyen a következő miniszterelnök.
Johnson a siker érdekében egyetlen témára építette fel kampányát: a brexitre; ugyanis a YouGov piackutató által készített közvélemény-kutatás szerint is ez volt az a kérdés, amelyet a konzervatív szavazók magasan a legfontosabbnak tartottak idén nyáron. A felmérésből kiderült, hogy ráadásul a kormányzó párt tagjai uniós kilépőt akarnak, majdhogynem bármi áron még akkor is, ha ez az Egyesült Királyság felbomlásához, „jelentős gazdasági visszaeséshez” vagy a Konzervatív Párt feloszlásához vezetne.
Johnson, hogy választóinak demonstrálja, valóban mindent megtesz annak érdekében, hogy az országot kivezesse az Európai Unióból, 29 miniszterből 18-at kirúgott, és saját embereivel töltötte fel a kormányt, ezért az új kabinetet többen – még saját házon belül – is a leginkább jobbra tolódó kormánynak tartják. Nick Boles korábbi konzervatív képviselő például egyenesen úgy fogalmazott, az általa csak „kemény jobbnak” (hard-right), szélsőségesen jobboldalinak nevezett csoport „átvette az uralmat a Konzervatív Párt fölött”.
Lovaggá ütik és az amerikai Goldman Sachshoz igazol a brexit főtárgyalója | Magyar Hang
Olly Robbins hatszámjegyű fizetést kap majd a világ egyik legnagyobb amerikai befektetési bankjától.
Az új miniszterelnök azzal, hogy brexithúzóneveket tett fontos pozíciókba – például Priti Patelt a belügyi tárca élére vagy Jacob Rees Moggot frakcióvezetőnek –, azt kívánja elkerülni, hogy a konzervatív szavazók úgy érezzék, nem tesz meg mindent a kilépésért. Ezzel a persze a Brexit Párt és Nigel Farage vitorlájából is megpróbálja kifogni a szelet. Ez a fajta politikai stratégia a népszavazásban is fontos szerepet kapó Dominic Cummings politikai tanácsadó keze nyomát sejteti, akinek sokan már-már mitikus képességeket tulajdonítanak.
Johnsonnak és kormányának ráadásul már mandátuma legelején szembe kellett néznie azzal, hogy a konzervatívok már addig is minimális parlamenti többsége tovább csökkent, mivel egy walesi időközi választáson az EU-párti Liberális Demokraták szerezték meg a legutóbbi ciklusban még a toryk által fémjelzett Brecon and Radnorshire képviseletét. Az elmúlt másfél hónap ezért elsősorban Johnson és a parlament küzdelméről szólt. Miközben ugyanis a miniszterelnök úgy gondolja, a népszavazás értelmében a demokrácia megköveteli, hogy ő bármi áron keresztülvigye a brexitet, a törvényhozásban egy esetleges rendezetlen kilépéshez nincs meg a támogatottsága.
Annak érdekében, hogy elkerülje a parlamentben valószínűnek tűnő vereséget, Johnson „felfüggesztette” a törvényalkotó testületet. A berekesztésnek (angolul „prorogation”-nek) nevezett procedúrára általában minden ősszel sor kerül, azonban az EU-ból való kilépés körüli bonyolult folyamatok miatt a törvényhozó testület már 2017 júniusa óta nem tartott ilyen ülésszakok közötti szünetet, ami egyébként azt is jelentette, hogy a legutóbbi ülésszak volt a leghosszabb az elmúlt 400 évben.
Az eredetileg három hétig tartó hiátust most a miniszterelnök további két héttel megtoldotta, így csökkentve a parlament idejét arra, hogy megakadályozzák kilépési tervét. A képviselők azonban már a szeptember 9-étől október 14-éig tartó „pihenő” előtt is találtak időt arra, hogy ellehetetlenítsék a rendezetlen kilépés lehetőségét.
Boris Johnson Churchill-életrajzából a brexitpárti, botrányhős miniszterelnököt is megismerhetjük | Magyar Hang
Nem túloz a brit kormányfő, amikor a sors feszítővasának nevezi Churchillt. Paradox módon azonban most Johnsonnak kellene felnőnie a nagy elődhöz, hogy végül ne ő legyen a végzet feszítővasa.
A walesi időközi választás után egyfősre apadt többség ugyanis szeptember harmadikára teljesen eltűnt: Phillip Lee képviselő ugyanis a kormányfő beszéde alatt átült a Liberális Demokraták soraiba. Az aznapi szavazás során ráadásul huszonegy konzervatív képviselő – akik később a „lázadó szövetség” (rebel alliance) becenevet kapták – a kormány ellen voksolt, azt tervezve, törvénybe iktatják azt, hogy nem lehet rendezetlen kilépés.
A csata elvesztése után Johnson előre hozott választásról nyújtott be javaslatot, ám ezt szintén leszavazta a többség. A kormányfő kizárta a lázadó képviselőket a pártból, akik között több, évtizedek óta elismert tag is volt. Johnson kijelentette: „Ami elég, az elég. (…) Tárgyalások folynak a megegyezésről, és magabiztos vagyok azzal kapcsolatban, hogy lesz megállapodás, de október 31-én mindenképpen ki fogunk lépni.”
A feszültségek közben a kormányon belül is élesednek, a munka- és nyugdíjügyekért felelős miniszter szeptember hetedikén lemondott. A parlamenti mandátumát megtartva még a pártból is kilépő Amber Rudd döntését azzal indokolta, hogy nincs semmiféle tárgyalás az EU-val, mindössze „puhatolózások” vannak. Szerinte, amíg a kormányfő még a vezető minisztereket sem avatja be döntéseibe, addig – a megállapodásra törekvés látszatát keltve – valójában a megegyezés nélküli kilépésre játszik, amit ő a maga részéről nem tud támogatni.
A parlament jelenleg nem ülésezik, szeptember elején a rendezetlen kilépést megakadályozó törvényt azért még megszavazta a testület. Így, amennyiben október 19-éig nem egyezik meg az Egyesült Királyság és az EU a kilépés feltételeiről, és a parlament nem szavazza meg a megegyezés nélküli kilépést, a miniszterelnöknek a jogszabályi előírások miatt kötelező lesz további halasztást kérnie Brüsszeltől.
Ez a fejlemény Johnsonnak különösen fájó lenne. Főleg mivel azt mondta, előbb lenne „halott egy árokban”, mint hogy tovább halogassa a brexitet. Ennek fényében Johnsonék csapata utalt már arra, elképzelhető, hogy egyszerűen figyelmen kívül fogják hagyni az új törvényt, ám egy ilyen lépés végleges csapást mérhet a több száz éve stabilan működő brit demokráciára és jogállamra.
Juncker: nem nyitható újra a brexit-megállapodás
Az Európai Bizottság leköszönő elnöke szerint nem nyitható újra a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről szóló megállapodás, és katasztrofális következményei lennének, ha az Egyesült Királyság rendezetlen módon lépne ki az Európai Unióból. Jean-Claude Juncker a Sky Newsnak adott – részleteiben már csütörtökön ismertetett, de teljes egészében a brit hírtelevízió vasárnapi politikai magazinműsorában sugárzott – interjúban közölte azt is, hogy az ír-északír határon hosszú évek óta nem létező fizikai ellenőrzés újbóli bevezetésének elkerülését célzó tartalékmegoldást (backstop) fel lehet váltani alternatív megoldásokkal, de csak olyanokkal, amelyekkel maradéktalanul elérhetők a backstop záradék eredeti célkitűzései.
Az MTI által is idézett Juncker szerint ha az Egyesült Királyság a brexit jelenleg érvényes október 31-i határnapján megállapodás nélkül lép ki az EU-ból, akkor ismét megjelenik a fizikai határ Írország és Észak-Írország között, mivel meg kell védeni az EU egységes belső piacának érdekeit. Hozzátette ugyanakkor, hogy mindezért nem az EU lenne a felelős, a britek brexitdöntése.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/38. számában jelent meg, 2019. szeptember 20-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/37. számban? Itt megnézheti!
