Ursula von der Leyen a legmegfelelőbb helyen mondta el évértékelő beszédét az Európai Unióról. Az Európai Parlament ugyanis az a fórum, ahol tárt karokkal várják a föderalista elképzeléseket és az Európai Bizottság elnöke nyugodt lehet: terveit meg is fogják szavazni a képviselők.
Ennél már csak az lenne a szebb, ha ezt a 79 perces értékelést – ahogy azt javasolták is von der Leyennek – a tagállamok előtt, a miniszterelnökökkel sokszemközt is megismételné. Egyrészt azért, mert a tagállamok támogatása nélkül semmilyen javaslatból nem lesz uniós norma, másrészt pedig azért, mert az igazi kihívás a nemzeti kormányok hatásköreinek korlátozását elfogadhatóan csomagolni. Von der Leyen ugyanabban a helyzetben van, mint elődei, szeretne hatékonyabban dolgozni, ehhez azonban nagyobb hatáskör kell, amihez viszont foggal-körömmel ragaszkodnak a tagállamok. Nem mindegyik, de azért a többségük igen. Ebből a szempontból még szerencsésnek is mondhatja magát a mostani uniós bizottság, mert ugyan a koronavírus-járvány óriási feladat elé állítja őket, de kimondva is megnőtt az igény a fővárosok részéről azzal kapcsolatban, hogy Brüsszel legyen képes többet elérni. Ehhez pedig nagyobb felhatalmazás kell.
Új klímacél, egészségügyi unió, humánus migrációs csomag – évet értékelt az Európai Bizottság elnöke
Von der Leyen nem spórolt a nagyívű elképzelésekkel: egészségügyi unió, minimálbér keretrendszere, új migrációs paktum, a jogállamiság hatékonyabb ellenőrzése, 2030-ra 40 helyett 55 százalékos kibocsátáscsökkentés, orvosgyógyászati kutatásokkal foglalkozó ügynökség, a járványügyi központ megerősítése, európai digitális felhő és digitális identitás, illetve természetesen az újjáépítési alap menedzselése. Ezek mind-mind olyan célkitűzések, amelyek valóban jók és hasznosak, de az eredményes képviseletükhöz arra van szükség, hogy a tagállamok engedjenek át hatásköreikből. Kicsit olyan ez, mint amikor a farkas mindig csak egy pár centivel kerül beljebb a kismalac kunyhójába, a végén pedig már a tűzhely mellett kavargatja a babfőzeléket. Erre rá szoktak jönni a tagállamok és akkor behúzzák a kéziféket, most sem fogjuk megúszni ezeket a vitákat.
Ez a dolgok egyik oldala.
A másik oldalon egy nagyon fontos és nem új javaslatot ismételt meg von der Leyen, nevezetesen azt, hogy az EU sokkal egységesebb és gyorsabb lenne, ha külpolitikai kérdésekben nem kellene egyhangú döntés, elég lenne a kétharmad. Ennek a témának az előtérbe kerüléséhez nem kevés köze van a magyar külpolitikának, mi ugyanis időnként megvétózunk ezt-azt és akkor nincs közös uniós álláspont, ami eléggé rosszul veszi ki magát a nemzetközi mezőnyben. Ez a történet már arról szól, hogy az EU túl nagy, túl sok és szerteágazó az érdekrendszer, ami a hatékonyság rovására megy. Amennyiben sikerülne a minősített többséget meghonosítani a külpolitikai témákban, az bizonyára még csak az út eleje lenne. Lásd a farkas esetét fentebb.
Azzal kapcsolatban senkinek se legyen kétsége, hogy holnaptól jönni fognak a felsorolt javaslatok. A kérdés persze az, ebből mit hagynak megvalósulni a tagállamok. Egy év múlva von der Leyen beszámol majd róla.
