Szimbolikus győzelmet értek el az ukrán erők, miután az elmúlt napokban visszafoglaltak egy falut Liszicsanszk városának közelében, amely a Luhanszki Népköztársaság területén fekszik. Ez ugyanis azt jelenti, hogy Oroszország már nem ellenőrzi teljes mértékben a fiatal szakadár bábállamot, amely függetlenségét még az ukrajnai háború előtt ismerte el Oroszország. Nagy kérdés ugyanakkor, hogy Bilohorivka visszafoglalása csupán jelképes lépés volt-e, vagy további ukrán sikereknek ágyazott meg a régióban.
A szeptember elején elért Harkiv megyei ukrán sikerek után a katonai szakértők jórészt kétféle álláspontra helyezkedtek a háború menetével kapcsolatban. Az optimisták szerint Kijev a nyugati fegyverekkel és katonai hírszerzési információkkal a jövőben is képes lesz végrehajtani ilyen akciókat – az ukrán haderő több mint 2 ezer négyzetkilométert foglalt vissza egy hét alatt –, ugyanis az oroszok kevésbé bírják a fegyverkezést a Nyugattal szemben, emellett a „különleges katonai művelet” miatt tömeges mozgósításra sincs lehetősége Moszkvának. Ezzel szemben a pesszimisták úgy látják, hogy tartósan megmerevedhet a front az Oszkil folyónál, mert ettől keletre az oroszok most fontos védelmi vonalakat építenek ki. Sőt, a pesszimisták még orosz ellentámadással is számolnak Harkiv megyében, mondván, Vlagyimir Putyin semmi esetre sem engedhet meg magának egy ilyen vereséget, főleg azok után, hogy Oroszországban már nyílt bírálat tárgya a harkivi orosz összeomlás.
Az elmúlt napok harci eseményei arra utalnak, hogy az igazság valahol középen lesz: lelassult az ukrán ellentámadás dinamikája, de megtorpanásról szó sincs. Az ukránok Kupjanszknál és Szosznyovénél áttörték az orosz védelmi vonalakat, sőt ismét tűz alá vették Liman városát, amely hasonlóan fontos település az orosz haderő szempontjából, mint a szeptember elején elvesztett Izjum. Ezzel párhuzamosan a Luhanszki Népköztársaságban az oroszok mindent megtesznek, hogy biztosítsák a szakadár miniállam védelmét. Az ukrán katonai hírszerzés szerint azonban Luhanszk megyében az oroszoknak nem sikerül kényszerrel mozgósítaniuk a helybeli férfiakat. Kijev szerint ötszáz embert próbáltak az idén megszállt Szeverodoneck városban ily módon harcba állítani, de az oroszok terve kudarcba fulladt.
Ugyancsak fontos sikereket könyvelhettek el az ukránok a déli fronton, vagyis Herszon térségében, ahol áttörték az orosz védelmi vonalakat Olekszandrivkánál és Biljaivkánál. Az amerikai ISW think tank erről a legutóbb azt írta, hogy az oroszok rendezett visszavonulást hajtanak végre Herszon térségében, maga a város pedig pár héten belül ismét ukrán kézre kerülhet. A déli ukrán sikerek ugyanakkor igen korlátozottak, amit magyaráz az a tény, hogy az oroszok korábban itt várták a nagy ukrán ellentámadást.
Nagy kérdés ezek után, hogy meddig maradnak még az ukránok kezdeményező szerepben, vagy mikor számíthatunk jelentős orosz ellenlökésre. A jelek szerint Oroszország most elsősorban védelmi vonalai megerősítésén dolgozik az Oszkil folyónál, amelyen egyes videós beszámolók szerint az ukránoknak sikerült átlépniük, de hídfőállásokat nem tudtak kiépíteni. A harmadik frontszakaszon, a Donbasznál azonban továbbra is az oroszoké a kezdeményező szerep, akik óriási tüzérségi fölényükkel folyamatosan puhítják fel az ukrán védelmi vonalakat. Az elkövetkező időszakban ez a nyomás várhatóan növekedni fog a részleges orosz mozgósítás miatt, amelyet Putyin orosz elnök jelentett be szerda reggel. Az persze más kérdés, hogy a 200-300 ezer orosz tartalékos mozgósításának mikor lesz látható eredménye a fronton, hiszen ezek a katonák még nem vettek részt háborúban. Szakértők szerint így az oroszok legjobb esetben is csak hetek, hónapok múlva lesznek képesek jelentős eredményeket felmutatni az újonnan csatasorba állott tartalékosokkal.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/39. számában jelent meg szeptember 23-án.
