Lengyelország és az Egyesült Államok Andrzej Duda államfő legutóbbi washingtoni látogatásakor már aláírt egy előszerződést az első lengyel atomerőmű építéséről, és ha Amerika túljut a választások megrázkódtatásán, megszülethet a végső megállapodás is hat reaktor építéséről. Ez a döntés beleillene az európai klímapolitikába, ugyanakkor borítékolhatóan újabb feszültséget hozhat.
Már a múlt század 70-es éveiben felmerült egy atomerőmű építése Lengyelországban. Aztán a 80-as évek elején a Gdansktól 50 kilométerre északnyugatra fekvő Zarnowiecben meg is kezdődött a négyblokkosra tervezett erőmű építése. Csakhogy 1986-ban bekövetkezett a csernobili katasztrófa, és ez megtörte a lendületet. Az építkezés lelassult, majd végleg leállt.
Azóta majd’ mindegyik kormány alatt felvetődött az atomerőmű építése, ám végül egyik sem nyúlt hozzá érdemben a szénre épülő energiapolitikához, ám az mára teljesen szembemegy az Európai Unió ambiciózus klímapolitikájával. Részben az állandósult bírálatok, részben a versenyképesség fokozása, részben pedig az amerikai kapcsolatok még szorosabbra vonásának elképzelése aztán minden korábbinál erőteljesebben hozta elő az atomerőmű építésének tervét. Olyannyira, hogy Duda elnök legutóbbi washingtoni útján a lengyel lobbi eredményeként már konkrét elképzeléseket öntöttek szerződéses formába. Ráadásul annak ellenére, hogy Litvánia mellett Lengyelország is keményen érvelt a minap a hálózatra kapcsolt belarusz atomerőmű megtorpedózásáért. Sikertelenül.
Mégis szükség lehet a német atomerőművekre
Felerősödtek a viták arról, hogy a nukleáris energiát nem szabad kivenni a jövőben sem a német energiamixből.
Most azonban a litvánok a másik oldalról is kaphatnak egy erőművet, amely természetesen már más megítélés alá esik majd, mint a „megbízhatatlan, totalitárius” osztroveci. Akkor pedig jó eséllyel minden rendben lesz. Legalábbis politikailag mindenképpen. Ugyanúgy, mint a közelmúltban Romániában, ahol washingtoni nyomásra golyózták ki a kínaiakat egy 2015-ös szerződésből. Miután a román kormány az európai energiapolitikára hivatkozva szerződést bontott a kínaiakkal, néhány nap múlva az is kiderült, hogy a cernavodai két új reaktort az amerikaiak építik fel. Mert Washington nem tűri el, hogy két legszorosabb közép-európai szövetségese esetében elessen a nagy üzlettől, ráadásul mások növelhessék a stratégiai beruházáson keresztül a geopolitikai befolyást. Ez, mondjuk, a lengyeleknél fel sem merült, hiszen ők maguk lobbiztak az amerikaiaknál azért, hogy építsenek náluk atomerőművet.
A megaüzlet a katonai támaszpont után más, stratégiai szempontból fontos területen is szorosabbra vonná a lengyel–amerikai együttműködést. Nem véletlen, hogy Westinghouse nemcsak megépítené a tervezett blokkokat, de az amerikai bankok finanszíroznák is az alaphangon mintegy 18 milliárd eurós beruházást. Az más kérdés, hogy az amerikaiak tudják-e tartani a határidőket, hiszen a Westinghouse szinte mindenütt csúszásban van.
A lengyelek mindenesetre eltökéltek, az új, hosszú távú energetikai stratégia már atomerőművekkel számol, és a lakosság 61 százaléka is támogatja az építést. Ez nemcsak megoldaná a szénerőművek kiváltását, de egyenletes és olcsó, azaz a versenyképességet növelő áramellátást biztosítana. Ennek kapcsán azt is figyelembe kell venni, hogy földrajzi adottságai miatt Lengyelország kevésbé számolhat az olyan megújuló forrásokkal, mint a szél- vagy a napenergia. Varsóban az építkezés horribilis összegétől sem nagyon tartanak, mert legalább 50 százalékos hazai beszállítással számolnak, és e tekintetben is lehetőségként tekintenek a beruházásra. Az azonban még Lengyelország esetében is gondot okozhat, hogy egy olyan komoly energetikai beruházás, mint a Norvégiát, Dánián át a Swinoujscie LNG-termináljával összekötő Balti csővezeték mellett elbír-e a költségvetés még egy másik megaprojektet is.
S akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy ilyen beruházást aligha fognak támogatni az európai nagyok, különösen a franciák, akik ebből szívesen kihasítanának egy nagyobb szeletet az Areva számára. Általánosságban véve sem fognak örülni annak Brüsszelben, hogy az amerikaiak szereznek meg egy ekkora, stratégiai szempontból fontos beruházást. Mások – köztük Németország – pedig azt nézik majd ferde szemmel, hogy az energetikai szempontból több lábra álló Lengyelország kitör Európa „hátsó udvarából”. A lengyel sajtó már most azzal számol, hogy Brüsszel éppúgy nagyítóval nézi majd az engedélyeztetési eljárás során a versenyszabályok betartását, mint tette azt a paksi bővítés esetében. Így nem lesz meglepő, ha beleköt az amerikai finanszírozásba és abba, ha az Arevát és másokat teljesen kiszorítják a projektből. Ha mindehhez még hozzávesszük az ilyenkor szokásos belpolitikai vitákat, akkor bizton állíthatjuk, hogy nem lesz ez egyszerű menet.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/46. számában jelent meg november 13-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/46. számban? Itt megnézheti!
