Megemeli a védelem árát az Egyesült Államok

Egyre világosabban adja értésére szövetségeseinek az Egyesült Államok, hogy az általa nyújtott biztonsági védőernyő nincs ingyen, és azért az eddiginél többet kell fizetni. A NATO tagjaitól a katonai költségvetés emelését követeli, míg másutt durván megnöveli az amerikai katonák állomásozásának díját. Az elmúlt hetekben a Bloombergtől a Forein Policyig több amerikai orgánum is megírta, hogy Washington a jövőre, illetve két év múlva megújítandó szerződésekben jelentősen megemeli a Dél-Korea, valamint Japán védelméért kért összeget. Szöulnak évente 4,7 milliárd dollárt, azaz a jelenleginél 400 százalékkal kellene többet fizetnie az amerikai csapatok állomásozásáért, míg Tokiónak 8 milliárd dollárjába kerülne a védelem, de készítheti a pénztárcáját Németország is.

Nem egyszerű Dél-Korea tárgyalási pozíciója. Miközben a helyzet egyre feszültebb a félszigeten, az Egyesült Államok módosítaná a csapatok állomásoztatását magában foglaló szerződés feltételeit. A tárgyalások egyáltalán nem baráti hangulatban folynak, így amikor az amerikaiak néhány hete látták, hogy semmilyen előrelépés nem várható, egyszerűen felálltak az asztaltól. Washington ugyanis tisztában van vele, hogy Szöul előbb vagy utóbb úgyis engedni fog. Kiemelkedő katonai ereje ellenére ugyanis védelmi stratégiája jelentős mértékben a félszigeten állomásozó 28,5 ezer amerikai jelenlétén alapul. A két Korea közötti esetleges konfliktus esetén pedig ez a kiszolgáltatottság még inkább megnövekedne. A jelenlegi viták ugyan felgyorsították a hadsereg fejlesztését, és ezzel az amerikai függőség csökkentését, ám a teljes szuverenitás feltételeinek megteremtése még évtizedekbe telik. Ezért aztán Szöul egyelőre engedni kénytelen Washingtonnak. Amennyiben ugyanis a tárgyalások zsákutcába jutnak, Trump azonnal csökkenti a Koreai-félszigeten állomásozó amerikai csapatok létszámát.

Japán hasonló helyzetben van, mint Dél-Korea. Biztonsági kérdésekben meglehetősen szűk a mozgástere. Ezért aztán aligha tud nemet mondani arra a washingtoni kérésre, hogy négyszerezze meg a védelmére fordított összeget. Kína gyors felívelése számára a biztonsági kockázatok megnövekedésével jár, ezért aztán most nem küldheti haza az országban állomásozó 50 ezer amerikai katonát. Persze, bármi lesz is az alkudozás vége, Tokiót a jelenlegi helyzet mindenképpen az önállóság erősítésére serkenti.

Amerika két ázsiai szövetségesénél kedvezőbb helyzetben van Németország, amelynek területén 34 ezer amerikai katona állomásozik. Egyrészt nem néz szembe semmilyen közvetlen biztonsági kockázattal, másrészt Dél-Koreával és Japánnal ellentétben a társadalom sem nézi jó szemmel az amerikai jelenlétet. Míg a két ázsiai országban az amerikai csapatok állomásozásának kétharmados a társadalmi támogatottsága, addig a németek 42 százaléka annak örülne, ha kivonnák őket. A németek többsége szerint a katonai bázisok jelenléte elsősorban Amerika, és nem Németország érdeke. Így aztán Berlin könnyebben visszautasíthatja az amerikai követeléseket, legfeljebb az ott állomásozó katonák egy részét átvezénylik Lengyelországba. Igaz, a vita elmérgesedése tovább rontaná az enélkül is megromlott német-amerikai viszonyt.

A három ország közül a legrosszabb helyzetben Dél-Korea van, hiszen Szöul nem játszhat Trump bukására. Még a választások előtt meg kell hosszabbítania a lejáró szerződést. Mint azonban a Stratfor elemzésében rámutat, Amerika stratégiája alapjában Trump esetleges választási vereségével sem változik. A jelenlegi elnök politikáját ugyan teljesen áthatja az üzleti szemlélet, de hazai ellenfelei is úgy látják, hogy a védelemnek ára van.