Csörren a telefonom. „Pápai Pici”. Rég hallottam a hangját. A másodperc alatt, amíg a zöld gomb felé tart jobb hüvelykujjam, átsuhan az agyamon: illett volna felhívnom néhány hete, amikor olvastam, hogy rövidfilmjét, a Varjúhájat beválogatták az A kategóriás montreali Filmfesztivál versenyprogramjába. Na, mindegy. Zöld gomb.
– Helló, Pici, drága! Mi olyan fontos, hogy dicsfényfürdőd közben hívsz?– Mi van?
– Montreálból hívsz, nem?– Pesten vagyok.
– Nem most van az a filmfesztivál? Amire a filmedet beválogatták...– De, az most van. Csak repjegyem nem volt.
– Ne baromkodjál már! Magyar rendező magyar filmje benne van a menő fesztivál versenyprogramjában és a filmalap vagy az Emmi nem vág hozzád egy repjegyet?– Nem baromkodom. Írtam nekik, azt mondták, nem adnak. Mondtam, hogy oké, kérek kölcsön, és megveszem én, csak utófinanszírozzák. Nekem úgy is jó. Lett volna. Arra is nemet mondtak.
– Szóval ha nyer a Varjúháj, nem tudod átvenni a díjat?Papai Pici: Varjúháj trailer
A Varjúháj főhőse egy kisfiú, aki anyukája betegségét és saját szorongását sötét, misztikus fenyegetésként éli meg, ami ellen egyedül ő veheti fel a harcot saját varázsereje segítségével. Apukája is retteg, hogy elveszítheti a feleségét, türelmetlen lesz a fiával és bezárkózik. Ahhoz, hogy segíthessenek azon, aki mindkettejük számára a legfontosabb, először egymáshoz kell utat találniuk...
– Még mindig villámgyors a felfogásod.
– Még mindig édes vagy. Azért ez a sztori elég pitiáner. Kár, hogy nincs lap, ahova megírjam.– Ja, igen, hallottam, hogy megszűnt a lapotok. Gáz.
– Az. Mondjuk Magyar Idők például van! Kulturális ügyekben nagyon topon vannak a srácok! Fordulj hozzájuk bizalommal.– Röhögni fogsz, de van ott ismerősöm. Nemrég beszéltem vele. Azt mondja: „Figyu, rólad nem írhatok. Kirúgnának egyből.”
– Fogadjunk, hogy azért nem, „mert liberális vagy”.Szépíró vagyok, ez nem plágium! O. J. D. az Androméda-ködben
Noha az internet korában nehéz megállapítani, ki mit honnan vett át, egy biztos jel ennek ellenére is van, mégpedig ha más tévedése szerepel az ember szövegében.
– Fenét vagyok bármi, tudod, hogy teszek a politikára, de azt mondja, annak tartanak. Szóval ráhibáztál. Hogy csináltad?
– Látod, azért tudok én gyorsan is kapcsolni. Ha akarok. Semmi baj a felfogásommal. Ismerd el!– Rendben, mágus!
– Na csak azért. De gondolom, nem emiatt hívtál.– Nem, persze, hanem tudod, van az a...
Innentől nem tartozik másra. Ennyi viszont mindenkire tartozott. Ahogy a Varjúháj is. Szépségesen torokszorító 18 perc, túl minden elmebajos kultúrharcon. Film a felfoghatatlanra és elkerülhetetlenre is megoldást kereső, nyilvánvalóan elbukásra ítélt, de akkor is próbálkozó (kicsi) emberről. Felnőttségről és gyerekségről. Fontos félreértésekről. Szeretetről. Mindez olyan eleganciával, felesleges szószátyárkodás nélkül, hogy tényleg szorul a torok. Nagy kisfilm. Ha nyer, ha nem: gratulálok, Pici!
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
