Jövő hét szerdán a Budapesti Olasz Kultúrintézetben adják át a Premio Roma 2019. évi díját, amelynek kitüntetettje ezúttal Molnár Antal történész, az MTA BTK Történettudományi Intézetének igazgatója.
A Premio Roma Olaszország és különösen Róma egyik fontos kulturális elismerése, 2000-ben alapította az Ostiai Kulturális Egyesület (Associazione Ostia Cultura). Az első években elsősorban a kiemelkedő olasz irodalmi alkotásokat díjazták, a később nyitottak a kulturális, tudományos és művészeti élet, illetve az újságírás felé is. 2004 óta a díj nemzetközi dimenziót is nyert, ettől az évtől kezdve a díj kuratóriuma kiválasztott egy európai vagy tengerentúli nagyvárost, amelynek az olasz kultúrával kapcsolatban álló személyisége is megkapta a díjat. 2004 óta az alábbi városokban vehették át a díjat a kulturális vagy művészeti élet arra érdemesnek ítélt képviselői: Berlin, Párizs, Miami, Athén, Bécs, Buenos Aires, Moszkva, London, Abu-Dzabi, Jeruzsálem, Stockholm, La Valletta, Varsó és Brüsszel.
Az elmúlt években a díjat megkapta mások mellett Giuliano
Amato volt miniszterelnök; Andrea Riccardi történész, a Sant' Egidio közösség
alapítója, volt miniszter; Roberto Benigni színész, rendező; Antonio Tajani, az
Európai Parlament elnöke; Gigi d'Alessio énekes, dalszerző; Virna Lisi
színésznő; Walter Veltroni volt római polgármester; Rita Levi Montalcini Nobel-díjas
orvos, és Nino Manfredi színész, rendező.
Molnár Antal római kutatómunkája során fedezte fel, hogy
számos kevéssé ismert és kiadatlan forrás létezik még a római magyar
templomokkal kapcsolatban. A történész három szent helynek járt utána – derült ki
a Vaticannews tavalyi interjújából. Az első a kisebb Szent István templom, a
Santo Stefano Minore, másképpen a Santo Stefano degli Ungari, mely a régi Szent
Péter bazilika déli oldala mellett állt. Ezt 1776-ban lebontották, amikor a
bazilika új sekrestyéjét felépítették, éppen a magyar templom helyén.
A Santo Stefano Rotondo, a Szent István kerektemplom egy ötödik századi ókeresztény bazilika, amelyet 1454-ben a magyar pálosok megkaptak a pápától, és 1579-ig laktak a mellette épült kolostorban. Ekkor a Collegium Hungaricumhoz, a római Magyar Kollégiumhoz került a Santo Stefano Rotondo bazilika melletti kolostor. Ezt a magyar kollégiumot 1580-ban összevonták a német kollégiummal, és attól kezdve egészen a mai napig a római Német-Magyar Kollégium tulajdonában van. A kerektemplom történetéhez tartozik, hogy Mindszenty József bíboros volt az egyetlen magyar főpap, aki bíborosi címtemplomként használhatta a Szent István kerektemplomot.
A harmadik templom a San Paolo Primo Eremita, a remete Szent Pál-templom, mely a legkevésbé ismert a római magyar templomok közül. A Termini pályaudvar közelében áll a mai napig, noha templomként már nem működik. Elődjét a magyar pálosok építették 1669-ben azzal a céllal, hogy legyen Rómában egy központjuk és a növendékeiknek egy kolostoruk. A templomot az 1770-es években átépítették. 1870-ben (az Olasz Egység létrejöttével) a templomot elvették az egyháztól, később az olasz Higiéniai Intézet működött benne, most pedig az olasz rendőrség használja hivatalként.
