A regény lapjain szellemek járnak, és érintkeznek élőkkel

Marlenka az ablakban kávézik, a függöny mögül az utcát nézi, a velük szemben álló sötétbarna, ravatalozóra emlékeztető modern épületet, mellette pedig a parkolót. A parkolót a lánya, Panni ugyanúgy figyeli, de ő mást is lát: eltűnnek az autók, az összesűrűsödött levegőből régi ház körvonalai bontakoznak ki, rossz emlékű falak, szobák. „Hirtelen úgy festett, mint egy kőből épült, égig érő paszuly, amelynek fehérre meszelt szárán akár valóban az égbe lehet jutni. Vagyis inkább a pokolba.”

Visszatérő rémálom, megörökölt kín, olyasvalami, amit mindannyian hordozunk leginkább tudattalanul; a halottainktól ránk testált (többnyire önmagunk elől is tapintatosan elhallgatott) szenvedés magától értetődő módon jelenik meg Finy Petra új kötetében, a Marlenkában. Az 1945 elején megölt nagymama emlékfoszlányai Panniban öltenek testet. Látja a fekete ruhás férfit, aki „körbejárt és áldást osztogatott. De amint valakit megáldott, és keze az illető feje fölé ért, a kegyes, szentatyai érintés harcias mozdulattá alakult.” Gyilkossággá.

A regény lapjain szellemek járnak, és érintkeznek élőkkel; szellemek, akik egyúttal önmagunk által fabrikált emlékképek, mint Fellini nem egy alkotásában. Vannak, akik pillanatokra tűnnek fel csupán, amikor a hetvenhat éves Marlenka Városmajor utcai otthonából elindul tenyérnyi cukrászdájába, a Major másik felébe. „Elment Polcz Alaine és Mészöly Miklós háza mellett.” Délután másfelé indul, szinte kényszer hatására siet végig a Csaba utcán, a Maros utca felé. Mészöly Miklós villanásnyi feltűnése feltehetően nem véletlen. Az idős asszony ott lépked, ahol Mészöly kultikus regényének, a Filmnek hosszú snittekből fonódó képei játszódnak az öreg, hazafelé csoszogó házaspárral, hasonlóan ki nem mondott emlékekkel, gyilkosságokkal és az arról készült, rejtegetett fotográfiákkal.

Errefelé, a Csaba utca, a Major vidékén mintha valóban sűrűbb, emlékektől terhelt lenne a levegő. Mészöly Miklósnál ugyanúgy, mint Finy Petránál a dolgok át- és átszövik egymást: siralomvölgyben járunk, de ez a siralomvölgy egyúttal biztonságot is nyújt a benne közlekedőnek. Három tömeggyilkosság történt itt gyors egymásutánban 1945 elején. Az egyiknek, a Maros utcai zsidó kórház nyilas lerohanásának esett áldozatul az akkor kétéves Marlenka anyja. A kislányt eredetileg Juditnak hívják, majd rövidesen Máriaként születik újjá, a regénybeli jelenben féltékeny szellemként kísértő férje házasságuk első esztendeiben Marlenkának kereszteli át, hogy aztán végül visszatérhessen saját magához, megszabaduljon kínzó démonaitól. A folyamatot a regény lapjain tűzeset zárja le. Tisztító hatású.

A siralomvölgy nem kárhozat; a feltámadás, a bűnbánat és -bocsánat lehetséges. A papi hivatását otthagyó fekete ruhás alak, Kun páter (akinek karakteres irodalmi ábrázolásával nemrégiben Zoltán Gábornál találkozhattunk) mai inkarnációja Cipzár, a kegyetlen majori bandafőnök-bűnöző. Cipzár azonban ugyanúgy megmenthető a kárhozattól, bűneit meg lehet bocsátani, miután múltjával magában leszámol. Mészöly Miklóst említettem az imént: a Marlenka azonban csak témájában, a néhol a szereplők belső működésének logikájában vethető össze a filmmel. Mészöly szikáran pontos, a Marlenka viszont áradó szöveg, tele ide-oda indázó mély érzelmekkel. Sokkal inkább Grecsó Krisztián Verájára emlékeztető; a két regény nagyjából azonos módon is viszi magával olvasóját.

Finy Petra: Marlenka. Athenaeum, 2019. 3999 Ft