Köztudott, hogy mifelénk népbetegség a depresszió, ahogy az is, hogy szülés után gyakorta jelentkezik, a tehetetlenségérzés pedig sokszor még hosszú-hosszú ideig megmarad. Szülők és gyerekek életét egyaránt keseríti ez, a legtöbben pedig abban bíznak, hogy ha nem beszélnek róla, talán idővel magától javul majd a helyzet. Szeretjük amúgy is szőnyeg alá söpörni a problémákat, és eleve félünk attól, hogy majd megszólnak: „miért, nekem talán jobb?” Annál meglepőbb lehet, hogy az anyák napi gyerekműsorokon rendszeresen énekelnek egy kifejezetten nyíltan fogalmazó dalt a „sötét szomorúság”-ról. És arról, hogy ha elmúlna végre a másik arcáról, hát „úgy érezném, vannak még csodák”. Halász Judit és Bródy János Mit tehetnék érted című daláról van szó, amelyet elsőként egy filmben, az Ismeretlen ismerősben hallhattunk. Mindketten énekelték aztán rendszeresen, Halász Judit először egy gyerekszínésszel, az időközben felnőtt Szabó Danival. Számos feldolgozás is született, Szabó Csilla például többször énekelte kórházban beteg gyerekeknek. És valóban működik oda-vissza, szülőtől gyereknek és fordítva, de akár társunktól, barátunktól is kérdezhetjük: „mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatot? Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?”
Rózsa János zenés gyerekfilmje 1989-ben jelent meg, a kilencvenes évek közepén pedig már biztosan énekelték anyák napján is a dalt. Jelen cikk szerzőjének is van erről személyes emléke, a veszprémi Bóbita Óvodában biztosan elhangzott 94-95 környékén. Arról pedig, hogy azóta is népszerű választás ez óvodákban és iskolák alsó tagozataiban, meggyőződhetünk például a YouTube-on. Éneklik lajosmizsei óvodások 2013-ban, kétpói másodikosok 2017-ben, de elhangzik alapítványi gálán és a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium éves zenei ünnepén is. A Hajdú-Bihari Napló pedig 2012 májusán írt így a váncsodi anyák napjáról: „A kicsik és nagyok szavalata után gitárkíséret mellett közösen elénekelték a »Mit tehetnék érted?« című dalt, ami könnyeket csalt az ünneplők szemébe.”
Hogy utóbbi mennyire így van, arról meggyőződhetünk például a lajosmizsei óvodások előadásáról készült felvételen is. És nemcsak az anyák vagy a nagymamák, de a gyerekek is kifejezetten érzékenyen veszik, amikor például arról énekelnek: „hogy holnap is még veled leszek, sajnos nem ígérhetem”. Amely sor egyébként Bródy János előadásában időközben módosult: „hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem.” Sokkal szívderítőbbnek így sem tűnik. Talán nem veszítjük el egymást, de a bánat, az sajnos kitarthat holnap, holnapután is.
A dal persze rengeteg különféle érzést válthat ki, nem egyszerűsíthetjük le annyira, hogy az ember saját depressziójára ismer rá benne. Az édesanya éppúgy érezhet végtelen hálát, hogy mellette van a gyereke, sőt, aggódik, szeretne minél többet tenni érte. Elérzékenyülhet amiatt is, mennyire szerencsés, hogy ott vannak egymásnak. A dal elementáris hatása egyértelmű, az Orgona ágán például jóval kevésbé szokták elsírni magukat anyák vagy épp gyermekek.
Halász Juditot mindenesetre meglepetésként éri, hogy rendszeresen éneklik a dalt anyák napján. Megkeresésünkre legalábbis azt mondja, ezt most hallja először. – Én magam karácsonyi koncerteken szoktam énekelni, de hogy anyák napján? Hát, ettől nagyon boldog vagyok, igazán. Az Ismeretlen ismerőshöz készült, nagyon szeretem a filmet és magát a számot is. Azóta készült egy anyák napi dal is, szintén Bródy János írta nekem – meséli, az Anyák napján című dalra utalva. (Ami a 2014-es, Kezdődhet a mulatság című lemezen szerepelt.) Bródy János eközben a Koncz Zsuzsának írt, Mama kérlek című számot említi. Úgy érzékeli, inkább ezt szokták anyák napján előadni.
– A dal eredetileg az Ismeretlen ismerős című filmhez készült – említi Bródy is, – később én is felvettem Az utca másik oldalán című nagylemezemre, kicsit módosított szöveggel, mert úgy éreztem, nemcsak gyerekeknek szól a dal. Alapvetően a tehetetlenségről szólna, arról, hogy szeretnénk segíteni, de nincsenek eszközeink arra, hogy a körülöttünk lévő világot barátságosabbá tegyük – fejti ki a zenész lapunknak. Mint mondja, a dalok természete olyan, hogy a zene keltette hangulatban a dalszöveg is széles értelmezési tartománnyal bír, „akit megfog, az a saját lelkét hallja benne.”
Mindenesetre Halász Juditnak is van megrendítő élménye a dal éneklésével kapcsolatban. A Pető Intézetben énekelte a Mit tehetnék érted?-et, „gondoltam, hogy ez egy nagyon szép dal és nagyon szívhez szóló, de azt nem, hogy ennyire szomorú lenne. Ott elénekeltem, és az valami rettenetes volt, az anyukák valóban zokogtak.” Később kamaszlányok kérték tőle, hogy énekelje, és különlegesnek tartotta, hogy különböző korosztályokhoz másképp szól ez a dal, mindenkinek mást és mást jelent, ami – teszi hozzá – abszolút Bródy Jánost dicséri.
Az általunk megkérdezett édesanyák közül van, akinél anyák napján műsoron volt, másnál épp nem. „De én is zokognék, mint a záporeső”, jegyzi meg egyikük. Felmerül, hogy az óvodai idő is okozhat éppen stresszforrást a szülőnek. Mennyire lehet megbízni az adott nevelőben, biztos mindig a legmegfelelőbb módon jár el? Ráadásul utóbbi is gyanakszik, a szülőt nevelné inkább, ami utóbbit tölti el ismételt bosszússággal. A többségnél ez az első alkalom, amikor a nap jelentős részében valaki más vigyáz már a gyerekére, ez pedig nyilvánvalóan számtalan konfliktust szülhet. És amennyi stresszt sokan magukon cipelnek, nem meglepő, ha egy hasonló dalt – különösen a gyerekek előadásában – hallgatva könnyen a felszínre jöhet minden.
Kollégánknak, Tompos Ádámnak is van nehezen felejthető élménye a dal előadásával kapcsolatban. Rászoruló gyerekeknek tartottak tábort Tihanyban, és úgy alakult, hogy hazafelé nem a közös busszal, hanem kocsival jött. Közben a buszon az egyik kísérő megtanította a gyerekeknek a dalt, és kiszólt nekik, hogy menjenek oda, mert elénekelnék. – Én utolsónak léptem fel a buszra, nem is fértem fel teljesen, ezért úgy álltam, hogy az ajtó síkjában egyik szememmel láttam, amint a gyerekek boldogan éneklik: „De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, úgy érezném, vannak még csodák”. A másik szememmel pedig láttam, hogy jönnek a főleg mélyszegénységben élő szülők, egyik-másik konkrétan részegen, és hogy pillanatokon belül visszakerülnek ezek a gyerekek abba a hétköznapi világukba, ahonnan egy hétre kiemeltük őket – idézi fel.
A különböző hozzászólások pedig szintén mutatják, mennyi mindent jelent sokaknak ez a dal. Többen írják, hogy anyák napján énekelték, vagy ebből az alkalomból kapták a dalt. De olyan is akad, aki idősek napján adta elő a Mit tehetnék érted?-et. „Ez a kedvenc anyák napi dalom, mert ezt már énekeltem a nevelőanyukámnak”, idézi fel egy másik kommentelő, míg más azt írja: „apukám mindig ezt énekelte nekem, de már apukám nincs ezen a világon. Sírok mindig ezen a dalon.”
Ami jelzi, hogy nemcsak az anya-gyerek kapcsolatban jelenthet rengeteg mindent Bródy János és Halász Judit dala.
