Noha Ukrajna a szomszédban van, de nem az orosz–ukrán, hanem a közel-keleti háború hordozza Magyarország számára a nagyobb biztonsági kockázatot. A gázai háborúban ugyanis a szemben álló közösségek tagjai nagy számban vannak jelen Nyugat-Európában, Magyarországon, sőt Debrecenben is. Erről beszélt Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség áprilisban váratlanul felmentett parancsnoka a városban tartott könyvbemutatóján. A volt vezérkari főnök ezt a hallgatóság soraiból érkezett kérdésre válaszolva felelte, amely arról szólt, hogy a Nyugat-Európában egyre népesebbé váló bevándorló csoportok generálhatnak-e polgárháborút. Mint mondta, a közel-keleti konfliktus jelentős kockázatot rejt magában. Emlékeztetett, hogy a Hamász október 7-i támadása óta jelentős létszámú tüntetéseket tartanak szerte Európában. Az arab-zsidó szembenállás eszkalálódásához vezethet az is, ha esetleg a közel-keleti konfliktusban érintett közösségek hazájukból a másik felet hibáztató sugalmazásokat kapnak. Úgy véli, Magyarországon lényegesen kisebb a kockázat, mint akár Londonban, de van rizikó. Továbbá előfordult már olyan a történelemben, hogy valaki bűnbakot keresett – jegyezte meg.
Ruszin-Szendi Romulusz A háború öt alapelve címmel megjelent könyvét mutatta be Debrecenben. Ez volt az első vidéki bemutató, és ezt azért a cívisvárosban tartották, mert a vezérkari főnök több szálon kötődik Debrecenhez: mielőtt a Honvédelmi Minisztériumhoz került, illetve vezérkari főnöknek nevezték ki, volt a Bocskai-dandár parancsnoka. A meghívó szerint Mazsu János debreceni történésszel és Benkő Tibor volt honvédelmi miniszterrel beszélgetett volna, ám utóbbi betegség miatt lemondta a részvételt. Az eseményen viszont bejelentették: a váratlanul felmentett Ruszin-Szendi Romulusz a jövőben a Debreceni Egyetem hadtörténeti képzésébe oktatóként kapcsolódik be.
A számos műveleti területen – Irakban és Afganisztánban – szolgált katona arról nem beszélt, hogy miért kezdeményezte Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter az azonnali hatályú felmentését, és erről nem is kérdezték. Azt azonban megindokolta, hogy miért írt könyvet. Erre éppen Irak és Afganisztán esetét hozta példának. – Bevonult Afganisztánba a NATO, és dollármilliárd-hegyeket költött el az országra. Szeretné Magyarország azt a költségvetést, amit ott a szövetségesek felhasználtak! Meg kell nézni, hogy jöttünk ki onnan – emlékeztetett a 2021. augusztusi kivonulásra. – Valamit tehát rosszul csinálunk. Ráfoghatnám a politikusokra. Ám valójában az alapelvekkel van a gond. Ugyanez a helyzet Irakkal. A katonák hiába végzik jól a munkájukat, ha mindig vissza kell menni – utalt az Öböl-háborúra, majd a 2003-as angolszász offenzívára.
Mint mondta, azt kutatta, hogy mi az az alapelvrendszer, amivel háborút lehet nyerni. A példák azt mutatják, ha ezeket az alapelveket betartják, jó eséllyel győztesen lehet megvívni egy háborút. Ezeket öt pontban foglalta össze a kötetében. A teltházas könyvbemutatón ezekre az alapelvekre hozott konkrét példákat a közelmúlt és a jelen fegyveres konfliktusaiból. Úgy véli, ezek az elvek a mindennapi életben az egyén szintjén is érvényesek.
A közel-keleti háborúról úgy fogalmazott, hogy a Hamász arra jutott, képes eltitkolni a támadás idejét és helyét a kiberhadviselésben is erős Izrael előtt. A meglepetés ereje több száz izraeli életébe került. Úgy véli, Gázában tudták, hogy Izraeltől milyen válaszreakcióra számíthatnak. A katonai műveletek mellett információs hadviselés is folyik, ezek részei a nagy palesztin-párti tüntetések. Vagyis a palesztinok megtalálták azt a szegmenst, amely mozgósítja az arab közösségeket.
Az orosz–ukrán konfliktusról azt mondta: az oroszok Geraszimov-doktrinája – eltekintve az ideológiától – katonailag kiváló, Szíriában működött, de Ukrajnában nem, mert gond volt a kommunikációval. Továbbá az oroszok hibáztak, amikor lebecsülték az ukrán haderő morálját. Hogy meddig tarthat szerinte a két ország közötti háború? Erre azt felelte: amíg valamelyik fél nem követ el hibát. Vlagyimir Putyin azonban már hibázott, hiszen Oroszország rosszul mérte fel a viszonyokat, mert azt gondolták, Kijevig vonulnak, és „leül eléjük az ukrán vezetés”, továbbá alábecsülték az ukrán katonák morálját. Továbbá addig tartani fog a háború, amíg nem változnak a célok. Nincs azonban olyan információ, amely arról szólna, hogy megváltoztak volna Oroszország vagy Ukrajna céljai. – Amíg a kormányzat, a társadalom és a katonai vezetés is kitart, addig a célok nem fognak változni. A társadalom viszonyulása a háborúhoz különösen fontos. Ez derült ki az Egyesült Államok számára Vietnám és Afganisztán esetében is. Jelenleg Oroszországnak a saját társadalmát kell meggyőznie a céljairól, Ukrajnának azonban a saját lakossága mellett a NATO-tagországok társadalmát is győzködnie kell, hogy maguk mellett tudják őket – mondta. Hozzátette, a nyugati támogatás nélkül már kimerültek volna.
Ruszin-Szendi Romulusz kapott kérdést Kína katonai helyzetéről is. Azt mondta, míg a politikusok zöme négy évre, vagy legalábbis egy választási ciklusra készít stratégiát, Kínában 50 évre teszik ezt meg. Ugyanakkor szerinte nem véletlen, hogy Kína „nem szaladt át Tajvanon”, mert végiggondolták a további következményeket.
