Győzelem után kijózanodás

Sorra dőlnek le az unortodox török politika pillérei. Recep Tayyip Erdogan elnököt ugyan újraválasztották, a győzelem után azonban mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az eddigi gazdaságpolitika tarthatatlan. Hasonló fordulatot vett külpolitika is: a török elnök most már lelkesen támogatja Svédország NATO-csatlakozását. Erdogan kritikusai szerint ugyanakkor ezek a lépések aligha elegendők ahhoz, hogy kirángassák az országot a válságból, amibe a különutas politikával lavírozta magát.

Ami a török gazdaságpolitikát illeti, Erdogan a megválasztása után azonnal hátraarcot vezényelt: Mehmet Simseket nevezte ki pénzügyminiszternek, és búcsút mondott Nureddin Nebatinak, akit korábban éppen azért tett meg a pénzügyi tárca vezetőjének, mert Erdoganhoz hasonlóan ő tovább akarta csökkenteni a jegybanki kamatot. A végeredmény ismert: a líra meggyengülése mellett az infláció mértéke égbe szökött, ezen pedig semmit sem segítettek az ársapkák, amelyek inkább populista célokat szolgáltak, mintsem gazdaságiakat. Simseket – elődjével ellentétben – sokra becsüli a piac, akárcsak Hafize Gaye Erkant, aki a török központi bank élére került. Azóta a jegybank csak a múlt hónapban 650 bázisponttal 15 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, a piaci szereplők pedig arra számítanak, hogy a kamatemelések tovább folytatódnak – ami tulajdonképpen az eddigi pénzügyi politika csődjének elismerését jelenti.

• Hogyan változott a török külpolitika az elmúlt hónapokban?
• Tartós vagy csak ideiglenes lesz a mostani irányváltás?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap július 21-én megjelent, 2023/29. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!