A Fidesz-kereszténység: eretnekség

Nem száraz teológiával kívánom terhelni a nyájas olvasót. Nagyon is fontos, életbevágó következtetések várnak ránk. Az emberiség szorosan vett történelme cirka ötezer év – ennyi ideje vannak államok és van írásbeliség, egyébként a kettő egy tőről fakad. Eme öt évezredben számtalan kisebb-nagyobb államot találunk, a legtöbbjük abban közös, hogy röviden szólva istenkirályság. Az volt az óegyiptomi birodalomtól napjaink számos államáig a nagy-nagy többség. Istenként kellett tisztelni Narmer fáraót és Joszif Sztálint vagy manapság a kínai elnököt, Vlagyimir Putyint, a Kim-dinasztiát. Azért volt ez így nemzedékek hosszú során át, mert a hatalom jármát viselni kellett. Egyfelől rá kellett akasztani az alsó néposztályra, másfelől el kellett érni, hogy ne lázadozzon örökké. A legeredményesebbnek az a stratégia bizonyult, amelyik az embereket vallásos hittel fordította az uralkodóhoz. Az uralkodó isten fia, esetleg maga az isten – Nyugat-Európában pedig Isten kegyelméből uralkodott.

Hogy mi a vallás, az igen messzire vezetne, érjük be most annyival, hogy a vallás az, ami marokra fogja az ember szívét, a vágyait, az akaratát. A működő társadalmakat a közös vallás fogta össze, és a „jó” vallások nemzedékek során keresztül biztosították az együttműködési szándékot, az összetartozás-tudatot, a közös erkölcsi alapokat. A Földön egyetlen régió volt képes kibújni az istenkirályság csapdájából – a nyugati kereszténység. „A pápaság és a császárság háborúja” néven tanítják ezt a kérdéskört a közoktatásban – és bízvást mondhatjuk, hogy igen kevesen értik meg, miről van szó. Röviden: az e világi főhatalomért csapott össze a német-római császár és a pápa. A harc – nagy szerencsénkre – döntetlenül végződött (ezért nem értik a diákok), vagyis nem tudták legyőzni egymást, bele kellett törődniük a másik hatalmi központ létébe, ugyanazon területen. A teoretikusok úgy fogalmazták ezt meg, hogy a császár lett a testek, a pápa a lelkek ura. Más szavakkal az örök, változatlan törvények őre a pápa, az idővel változóké a császár. Emiatt lett Nyugat-Európa (és minden belőle nőtt kultúra) a legélhetőbb világ az összes társadalom, állam között. Itt nyugodt lélekkel lázadhatsz föl a tested ura ellen – és nyugodt testtel lázadhatsz a lelked ura ellen.

Kínában, Észak-Koreában vagy a nagy Oroszországban (a türk világban stb.) a lázadó, az ellenzéki, a másként gondolkodó olyan ellenség, aki ab ovo az egész nagy kínai, orosz stb. világ ellen tör, azt el akarja pusztítani, tehát a hatalom a nép védelmében köteles bebörtönözni, lelőni, kilökni az ablakon stb. A Kedves Vezetők ilyenformán elemi kötelességüket teljesítik, amikor kinyírják az ellenzéket – így érzi a hatalom vallásos tiszteletében nevelődött alattvaló. Mi, magyarok jól ismerjük ezt az érzést. Rákosi alatt igyekezték belénk verni, és 1956 éppen ez elleni, zsigerileg európai lázadás volt. Nem bírtuk istenként tisztelni a főtitkár elvtársat.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap szeptember 12-ig kapható 2024/36. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!