A leggazdagabb magyar

A leggazdagabb magyar egy nem létező személy. Ez az állapot rengeteg előnnyel jár. Nem fényképezik le egy luxusjacht fedélzetén, nem keveredik pedofilbotrányba, nem derül ki felmenőinek nyilas múltja, nem nősül be a miniszterelnök családjába. Gazdasági értelemben ellenben nagyon is létezik. Ha hihetünk a cégbíróság, az ügyvédi kamara, a NAV és a jogi helyzetet magyarázó szakemberek egybehangzó véleményének, akkor senkinek sem volt és nincs is joga kételkedni e káprázatos vagyon létezésében. A személy kiléte ebből a szempontból közömbös. A név lehet álnév, a lakcím csak papíron létező, és a történet, hogy hogy jutott ennyi pénzhez, vagy hogy jutott arra az elhatározásra, hogy ilyen mesés vagyon tulajdonosaként tüntesse fel magát, titok. Ha nem egy tizennégy jegyű számról lenne szó, ha egy fél tucattal mondjuk kevesebb nullát nyomtat arra a darab papirosra, amely őt a leggazdagabb magyarrá teszi, akkor senki sem akad fenn az eseten, és most nem vele lenne teli a sajtó.

Hogy is van ez? Tehát egy nyilvánvalóan fiktív pénztömeg léte csak akkor kelt feltűnést, ha a leggazdagabb magyaroknak tulajdonított vagyon többszörösére rúg? Akkor mi a biztosíték arra, hogy a második, a harmadik vagy a száztizenharmadik leggazdagabb magyar valóságosan rendelkezik azzal a vagyonnal, amelyet a nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján neki tulajdonítanak?

Mennyi a valóság, mi a fikció azokban a pénzügyi műveletekben, amelyekben a vagyon halmozódik és gazdát cserél? A banki hitel fedezeteként feltüntetett részvények árfolyam-ingadozásával kapcsolatban keletkező nyereség auditálásáért majdan fizetendő összegre felvett előleg egyrészt, ugye, vitán felül valóságos fizetőeszköz, mert ingatlant vagy felvágottat lehet venni rajta, másrészt azonban a pénzt fialó pénzforgalom (money industry) világszerte elszakadt attól a másik valóságtól, amelyben valakik valamit előállítanak és értékesítenek. A kettő közötti áttekinthetetlen összefüggés és ingatag egyensúly felett őrködik a pénzügyi összeomlástól okkal rettegő állam, a jegybank és a független bíróság. Ha ugyan őrködik. T. János esete azt bizonyítja, hogy többé nem képes erre. Vagy nem is akar.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap szeptember 19-ig kapható 2024/37. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!