AI

Géza a Resti Mesterséges Intelligenciája, ez nyilvánvaló, mert ő már a meccs előtt megmondta, hogy a két olasz csapat közül a Sevilla fog nyerni tizenegyesekkel. Később korrigált, Google Mapsen tájékozódott, majd ledöbbent, amikor meglátta a televízió képernyőjén regisztrációs fityegőjével a nyakában Orbán Viktort: „Ne mán, hogy mán edző is lett?” Megnyugodott, amikor megtudta tőlünk, hogy az nem a kispad, hanem a nagyon fontos személyeknek fenntartott részleg, a fityegő meg jár neki, valahol ő is ember, nyilván kell tartani.

Elkezdődött, a Borsodi Körbe járt, csend volt, a klotyó felől átható ammóniaszag terjengett, a pultnál imbolygó kék overall azon hőzöngött, hogy Szép-kártyával nem fizethető a viceházmester. Ledöbbenünk, gyönyörű a Népstadion (egy bizonyos kor fölött nem jön az ember szájára az, hogy „Puskás Aréna”), Európa-liga-döntő Budapesten, egy picit magunkénak érezzük a helyet, hiszen mi fizettük, a hely szellemét, akit az imént láttunk, érezze magának a rosseb. Oly nagyon vártuk már a meccset, „a BL-finálé lenne a hab a tortán” – szól valaki, erre rosszmájú megjegyzés érkezik a söntéspult irányából: „Az majd 2033. május 31-én!” Géza eszmél, a dátum furcsa számára, ujjait birizgálja, hörpint egyet a noahból, kiszámolja, az éppen tíz év. Ekkor a ráncok kisimulnak, cementpor-cserzette pórusai elhalványodnak napszítta arcán, és így kiált fel szinte egy időben Dybala góljával: „Hát akkor leszek hetven!”