Különleges alakú a szája, majd ne ijedj meg, suttogta a másik férfi a kocsiban, de aztán gyorsan elhallgatott, mert a kísérőnk szúrós szemmel feléje pillantott. Őt később vettük fel, nem volt úgy megijedve, mint én, lehet, hogy nem először tette meg ezt az utat. Én nem olyan rég kezdtem az ügynökségnél, és ezért meglehetősen be voltam rezelve, amikor az esemény bekövetkezett, pláne amikor pár napra rá csengettek, és két sötét öltönyös alak állt az ajtóban.

Eseménynek hívnak minden olyan dolgot, ami a szokástól eltérő, és bátran mondhatom, hogy zöldfülűségem ellenére rögtön felismertem, hogy itt arról van szó. Pár hónapja, amikor átmentem a felvételi vizsgán, technikusok jelentek meg a lakásomon, és felszerelték a kommunikációs platformot. A betanításon említették, hogy az eszköz nagyon érzékeny műszer, a tudomány egyik csodája, és annak ellenére, hogy mérhetetlenül egyszerűnek tűnik, nagyon szofisztikált szerkezet. Hét dobozból áll, a bal oldalon négy, a jobb oldalon három doboz, de ne gondoljunk valamiféle szénszálas vagy rozsdamentes anyagból készült szabályos kockákra, ami a magas minőségű tudományos eszközök kinézetének sajátja, hanem egyszerű kartondobozokra. Ezeket a dobozokat szálak kötik össze, de nem nanoszálak vagy teflonból készült szupererős zsinegek, hanem mintha állati szőrből font madzagok lettek volna. Ha megpengettük őket, akkor olyan hangot adtak ki, hogy boing, tehát mély, sejtelmes hangot, ami más napokon inkább pingnek hangzott, sőt a kettes és hatos dobozt összekötő zsineg egyenesen bangként dongott, úgy, hogy még a konyhaszekrényben is beleremegtek a poharak. A pengetés után hosszú ideig rezegtek a szálak, nem volt szabad őket megállítani, mert akkor az adás integritása sérülést szenvedhetett. Azt, hogy aznap mely szálakat és mely sorrendben kell megrezegtetnünk, reggel tudtuk meg, a bejövő adásból. A hétköznapi ember számára ez úgy hangzott, mintha egy ütősegyüttes koncertjén lennénk, sűrű boingok és ritkás pingek után egy-egy igen intenzív bang jött. A kommunikáció tudományának történelmét ismerők most felkiáltanak, hogy igen, ez a morzekód, de el kell keserítenem őket, mert ez egy annál sokkal magasabb szintű kódolási forma. Tudom, hogy most mások rávágják, ez maga a zene, de az sem a jó megoldás: a zene akusztikus élvezete gyakran tölt el minket különböző érzésekkel, de az általában annyira megfoghatatlan, hogy nehéz lenne üzenetként értelmezni. A tréning során minket is elvitt néha egy-egy üzenet a szimfonikus mű élvezetének irányába, de kiképzőink gyorsan kijavították hibáinkat. Tilos volt egyszerű hallgatóként tekinteni az adásokra.