Befog

Kellett egy új canga, na, Misi fia rég kinőtte a régit. Eldöntötték, hogy a neten vásárolnak egy mountain bike-ot, találtak hamar egy frankót, a mérete, a színe és az ára is okés volt, ráadásul ingyen szállították házhoz. Egy nyári délelőtt érkezett. Valamiért Misi azt gondolta, kicsomagolják, aztán azonnal lehet vele suhanni, de akkoriban már a munkaerőt is lapra szerelten lehetett rendelni, nemhogy egy biciklit. Nekiálltak hát az udvaron összerakni. Csak nem olyan bonyolult dolog rajzok alapján összeeszkábálni egy bicót. Misi azért érezte, hogy lehetnek gondok, mert egyszer egy néhány elemből álló kis éjjeli szekrényt sem tudott összelegózni, pedig rászánt fél napot, a vége mégis az lett, hogy a fiók elülső oldalát nem sikerült rendesen rögzíteni, minden kihúzásnál leesett. Egy darabig betoláskor rákalapált néhányat, eleinte mintha használt is volna ez a módszer, aztán már ez sem működött. Azóta a fiók eleje ott áll nekitámasztva az éjjeliszekrény oldalának, a beltartalom pedig nyilvános.

Telt az idő a napsütésben. Múlt a napsütés az időből. Két férfi és egy kutya főszereplésével vetítődött az udvarra egy hol gyorsítva, hol lassítva pergő film. A két férfi egymásnak adogat, vagy egymástól elvesz alkatrészeket és szerszámokat, néha együtt próbálnak valamit a helyére illeszteni. A kutya közben hol körülöttük fontoskodik, orrával böködi őket, farkat csóvál, hol elrohan ugatni. A bicikli növekszik, majd visszafejtődik, megint növekszik, de máshol fejtődik vissza. Csupa mozgás, pulzálás, csupa alakulás és pusztulás, megszüntetve alkotás. Akkor haladnak a legjobban, amikor bontanak. Ha izzadt reménytelenségükben elkáromkodják magukat, azt áttekerjük. Vagy le is lassíthatjuk. Elnyújtott hangonként ilyenkor obszcén szavakat hallani, esetleg Gobbi Hilda nevét.