Betegút Kelet-Magyarországon: ahol megelőzik a mentőt a szívességi autózások

Irén életlen késsel vágja ketté a tyúklábat, miközben azzal büszkélkedik, hogy most már magának adja be a vérhígító injekciót. Kicsit szomorúan meséli viszont az olcsvai asszony, hogy amióta hasnyálmirigy-gyulladása volt, nem tudja otthon intézni a vesekezelést. Ezért aztán kedden, csütörtökön és szombaton jön érte hajnalban a betegszállító, és viszi őt Kisvárdára. Hétfőn ő kíséri a lányát Nyíregyházára, speciális iskolába, pénteken pedig hazajön vele onnan.

– Azelőtt Ágika néni, a vitkai ápolónő kijött, és ő intézte az injekciót, de most már nyugdíjba ment, azóta nekem kell – mondja az asszony.
– És nincs utóda? – kérdezzük Irént.
– De van, csak ő nem jár ki ide. Az orvosunk is helyettesítő, a miénk meghalt.
– Mikor?
– Hú, hát régen – feleli Irén, és beigazítja a tyúklábakat a fatüzeléses kályhán álló lábosba. A víz csak nem akar felforrni. Persze, mert kialudt alatta a tűz.

Irén nagyot sóhajt. – Tudja, benne van a pakliban, hogy bármikor leállhat a vesém, úgyhogy énnekem már csak a földbe' lesz jobb. Nyolc műtétem volt, nem gondoltam volna, hogy negyvenhat évesen ennyi mindenen megyek majd keresztül – panaszolja.

Kicsi szobában ülünk, ami egyszerre konyha, nappali és háló. Hallgatunk, aztán a csendet Irén töri meg. – Szedjél még ki fát, lányom! Az pedig félrehajtja az ajtó helyére szögelt oroszlános plédet, és indul a tüzelőért.

• Hogy kerülnek arab orvosok a térségbe?
• Miért baj ha leépül a szakellátás? 
• Milyen megoldással próbálkoznak, ha későn érkezne a mentő?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/46. számában találja. Vegye meg november 23-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!