Kicsit bajban vagyok, mert nagyon szeretném népszerűsíteni a Dunát, de közben mégsem lenne jó olyan tömegeket a partjára vonzani, akik nem valók oda. Ezért csak csendben, csak itt súgom meg, hogy a Duna mennyire csodálatos. Mármint most kimondottan nyaraló-, strandoló-, kirándulószemmel nézve, a többi jobban ismert. A Dunáról már csak azért is beszélni kell, mert számos tévhit él az emberek fejében, elég olvasgatni a témában kommenteket vagy beszélgetni ismerősökkel. Sokan azon is csodálkoznak, hogy lehet benne fürdeni, pedig mi az hogy lehet, csodás strandok létesültek az elmúlt években, az ország legszebb helyei közé tartoznak, tiszták, nem úszik a vízben dinnyehéj, és ami közös a dunai emberekben: döntő többségük normális. Kulturált. És ez a mai világban nagy szó. (Illetve két nagy szó.)

Ahány dunai strand, annyiféle hangulat, mindegyikbe bele lehet szeretni, aztán ki-ki ízlése és lakhelye alapján eldönti, melyikbe úgy igazán. Pilismaróton a kemping mellett fehér homokos-kagylótörmelékes-kiskavicsos, tengerpartot idéző plázs, szemben Zebegény, mögöttünk a Pilis, jobbra a Visegrádi-hegység domborodik össze a Börzsönnyel. Három szolid kocsma, hétvégente este élő zene, lakókocsik, függőágyakon megnyugvó lakókocsisok, néha túl sok motorcsónak. Dunabogdányban családias, füves-homokos-nagy fás strand, a parttól úgy 15 méterre madzagra fűzött bójasorral, amely kapaszkodónak is megteszi, ha már nem akarunk sodródni az árral. A területre Brazil vigyáz, a szakállas nagyember, akinek bár van anyakönyvezett neve, Orsós György, de még a község testületi jegyzőkönyvében is Brazilként szerepel. Szúnyog büfé csavart fagyival, odébb hétvégente halat is sütő másik büfé, felettük elegánsabb étterem.