A népszerű tévhit szerint az atomháborút kizárólag a csótányok fogják túlélni. A legenda alapja, hogy ezek a rovarok emberemlékezet óta mindig mindenhol megjelentek, ahol az ember élt, látszólag kiirthatatlanok, és mindig undor övezte a jelenlétüket. Érdekes módon azonban eddig nem tudtuk, hogy honnan is jöttek valójában. De ennek vége, hiszen a genetikai állományuk elemzésével visszafejtették a világszerte elterjedt csótányok leszármazási törzsfáját, és végre kiderült, hogy kinek köszönhetjük a svábbogarat (spoiler: nem a sváboknak).

Bár azt gondolhatnánk, hogy az épületek modernizálásával és a higiéniai szabályok szigorodásosával visszaszorulnak a világból a kártevők, ez nem minden esetben van így. A csótányok, amelyek mindig is a világ egyik legelterjedtebb, emberi környezetben élő rovarai voltak, éppenséggel terjedőben vannak szerte a világon, és ezt az ellenük folytatott állandó küzdelem alig kimutatható mértékben képes befolyásolni. Az egyik legelterjedtebb csótányfaj a német csótány, amely szerte a világon előfordul – de csak az ember lakhelyein. Ez a csótány ugyanis az évszázezredek során olyannyira az ember melletti életre specializálódott, hogy a természetben már egyáltalán nem él.

Az általános elterjedtsége dacára mindig is rejtély övezte a csótányok valós eredetét. Persze érthető, hogy egyik nép sem érezte jó szívvel magáénak az emberiség leggyűlöltebb kártevőjét, de a XVIII. század közepén a nem német európaiak mégis a német ajkú népekkel kapcsolták össze a csótányt, miután a rendszer atyja (és a legtöbb közönséges faj latin elnevezője) Carl Linnaeus Blatta germanicának nevezte el a rovart. Ez a csótány először a néhány évvel korábban vívott hétéves háborúban jelent meg Európában, párhuzamosan az egymással szemben álló hadseregek ellátmányában. Ők valamiért az ellenségről nevezték el ezt az utálatos állatot, így évekig „porosz csótány”-nak vagy „orosz csótány”-nak nevezték Európa különböző tájain.

• Honnan származnak a csótányok?
• Hogy terjedtek el világszerte?
• Miért nem lehet kiirtani őket?