Díjeső előlegbe – erős hullámokat kavart az Év Sportolója Gála

Környezetemben is tapasztalom, a nyilvános reakciókból is látható, hogy a sportéletet nyomon követők körében erős érzelmi hullámokat kavartak az Év Sportolója Gálán történtek. Nem amiatt, ami történelmünk bizonyos korszakaiból oly ismerős, s mára ismét megszokottá válik, hogy a hatalom az effajta alkalmakkor meglehetősen ízléstelen módon igazából saját magát ünnepli, szívesen fürdőzve a magyar sportsikerek visszfényében.

Most elsősorban nem ez váltott ki sokakban megrökönyödést, hanem a futball reprezentációja. Nem mintha bárki is vitatná, hogy a válogatott Marco Rossi irányításával figyelemre méltó fejlődést produkált az elmúlt években. Mégis – és most már nem akarok mások véleménye mögé bújni – számomra is aránytalannak tetszik, ahogy a döntéshozók mások fölé emelték labdarúgóink 2023-as teljesítményét. Az év csapata a futballválogatott, az év edzője annak szövetségi kapitánya, az év férfi sportolója pedig a csapatkapitánya lett. Értem én, hogy a futball messze a legnépszerűbb sportág, magunk is focival foglalkozunk itt a legtöbbet, ráadásul az ilyen döntéseknél kiküszöbölhetetlen a szubjektivitás, de igenis van objektív mérce, amivel a sportérték megragadható.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap február 1-jéig kapható 2024/4. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!