„Imre, Isten dolgával hogy állsz?” – Unokája emlékezik a mártír miniszterelnökre

Jánosi Katalin arca, tekintete Nagy Imrét idézi. Szemébe nézni ezért egyszerre zavarba ejtő és ismerős: jelenlétével a személyes történelem és vele a modern magyar történelem meghatározó alakja kerül hirtelen elérhető közelségbe. Nagy Imre miniszterelnök ezelőtt 65 évvel, 1958. június 16-án áldozta életét a bitófán. Az évfordulón nem a politikust, hanem az embert, a nagyapát akartuk megidézni; ehhez kértük az unoka segítségét.

– Édesanyám – ahogy nagyszüleim somogyiasan hívták – Böske, olykor Böde csak háromévesen ismerhette meg az édesapját. Nagy Imre a születésekor ugyanis Horthy börtönében volt – mondja az unoka. Nagy Imre és családja a háború végén tért haza a moszkvai emigrációból. Ahogy odaérkeztek, úgy is jöttek el a Szovjetunióból – egyetlen bőrönddel, hét évvel a lányunoka születése előtt. – Anyukám már idehaza, egy családi jóbarát révén ismerte meg édesapámat, dr. Jánosi Ferenc református tábori lelkészt. Szinte azonnal egymásba szerettek. Pár hónapos ismeretség után döntötték el, hogy összeházasodnak.

1946-ban, kora tavasszal esküdtek a Kálvin téri református templomban. Hogy okozott-e gondot a kommunista politikus Nagy Imrének az egyházi esküvő, arra Jánosi Katalin annyit felel: – Nagyapám, szintén református ember, a legnagyobb természetességgel ment el egyetlen gyermeke esküvőjére, annak idején nagyszüleimnek is Kaposvár-szerte eseménynek számító nagytemplomi esküvője volt. Csak a pártban nehezményezték, Rákosi pedig Nagy Imre bűnlajstromához csatolta a templomi esküvő tényét.

• Milyen volt Nagy Imre viszonya a hithez?
• Milyen volt Jánosi Ferenc viszonya Nagy Imrével?
• Milyen emlékeket őriz nagyapjáról Jánosi Katalin, mikor látta utoljára?
• Hogy emlékszik az '56-os eseményekre?