In memoriam Bicske

A bicskei gyermekotthon története sok szempontból lezáratlan és feldolgozatlan történet, legalábbis a kollektív tudat számára mindenképpen. Úgy erkölcsileg, lélektanilag, mint politikailag – a közös ügyeink közös intézésének gyakorlata szempontjából. Demoralizáló vereség a közmorál számára, melynek nyomán a „felettes én” büntet. Bünteti a magyarságot, kifogástalan prozódiával.

Büntesse is. Ahogy Hannah Arendt rámutatott a holokauszt és a nyugati kulturális evolúció kauzális kapcsolatára, itthon úgy bomlik ki a mindenkori hatalmi, politikai garnitúra a magyar néplélek kvintesszenciájaként. Ide most nem elég a politikai felelősség. Össznemzeti pálfordulás kell. Tudatosabb állampolgári jelenlét. Persze az alapvető megütközésnek az első számú frontja a politika kell legyen. A politikai elit különösen magas fokú érzelmi fogyatékosságát – mondjuk inkább, hogy szociopátiáját – fémjelzi, hogy jelenleg ettől is fényévekre vagyunk.

Nem hiba: gyalázat és bűn

Ami ma Magyarországon történik, az unikális gyalázat. Nem hiba, sokkal súlyosabb és több annál: bűn. Ez még így sem elég. A bűn fogalmának asszociációs holdudvara képes rá, hogy a lelkiséget mélyebb és hangsúlyosabb tónusokkal rajzolja át. A bűn bűnhődéssel jár, ami az élet reális és materiális gyakorlatán túl magában hordja a lelkiismeret kínzó és szorító, elviselhetetlen fortyogását, a felszín alatti vulkáni dübörgést, ami a bűnbánatban kulminál.

• Orbán Viktor évértékelő beszédéből olyan rideg őszinteség csapódott ki, hogy a komplett szociális ellátórendszer beleremegett.
• Mi eredményezn egy jobb Magyarországot?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap március 7-ig kapható 2024/9. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!