A Kádár-kockák a mai napig velünk élnek

Közel 800 ezer – a mai napig ennyi sátortetős kockaház található a vidéki településeken, a nagyvárosok külső területein. A házgyári panelek mellett az 1960–70-es évek hazai építészetének meghatározó elemei ezek az épületek, amelyek Kádár-kockaként a korszak, illetve a falu urbanizálódásának szimbólumaivá, a közös kulturális emlékezet kitörölhetetlen elemeivé váltak.

Az első kockaház 1957-ben, Újpesten épült fel, de igazán a magyar falvak vizuális megjelenésére hatott felforgató erővel. Noha a magyarországi szocreál utáni műépítészet fattyúnak tartotta, a legvidámabb barakk vívmánya azonban reflektált a lakásépítés társadalmi igényeire, és bár uniformizálta az életteret, a polgárosodás reményével kecsegtetett, és elhozta a vidéknek a rég vágyott komfortérzetet. A szabályos 10-szer 10 méter alapterületű, sátortetővel fedett ház által itt is megjelent a kényelmet nyújtó fürdőszoba, a gyerekszoba, a két utcai lakószoba, a modernebb kivitelezésű konyha. Mindeközben azonban a régi vidéki építészet sorsa megpecsételődött, a rohamos építkezések miatt a klasszikus parasztházak sorra tűntek el, helyüket pedig a gulyáskommunizmus építészeti folklórja vette át. Ugyan típusházakról van szó, ezek a kockák nem államilag támogatott formában, hanem magánúton, kalákában, közösségi építkezések segítségével születtek meg.