Már sosem

Ha megkérdeznék tőlem, mikor és hol szeretnék élni (volt már rá példa), akkor azt mondanám: minden jól van úgy, ahogyan van. Bár nyilván lehetne jobban (ahogy múlik az idő, úgy növekszik a kifogásolható nüanszok mennyisége), meg persze szívesen kipróbálnám ezt az egészet még egyszer, érdekes kalandnak bizonyulhatna szerintem. Ám hiába, már a Piramis együttes is leszögezte anno: nincs két élete senkinek, ez ellen nem tehetünk semmit.

Viszont ha mégis erőltetnék ezt a „hol és mikor”-t (előfordulhat az ilyen), akkor meg azt mondanám: a hetvenes évek francia filmjeiben. Abban az esetben, ha én lehetnék bennük Jean-Paul Belmondo. Párizsban, Marseille-ben, Nizzában, a Riviérán, mindegy, hogy hol, csak legyen kék az ég, szépek a lányok, gyorsak az autók, finom a kávé, a vörösbor, a cigaretta, a gonoszok és a hülyék pedig nyerjék el méltó büntetésüket nekem köszönhetően.

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 10-én megjelent, 2021/37. számában olvashatja el (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!