Masinamonológok

Minap is történt annyi, hogy megint csak szerettem volna nagyon belelátni egy-egy politikai vezetőnknek a fejébe. Szerettem volna rájönni, miért tesznek-vesznek olyat, amilyet tesznek-vesznek, miért mondanak olyanokat, amilyeneket mondanak, és miért viselkednek úgy, ahogy viselkednek! Közben, mint mindig, megint csak saját mesterségem elemei jutottak eszembe. Az például, hogy a drámai művekben gyakran vannak monológok, szabatosan megfogalmazott és hangosan kimondott olyan belső töprengések, kinyilatkoztatások, amelyek készakarva leleplezőek.

Az így eljáró szereplők szinte megmagyarázzák, hogy mi miért történik majd a továbbiakban, és a szerzők szándéka szerint az adott történetekben ez a töprengőkön és kinyilatkozókon kívül senki másra nem tartozik, csak a közönségre. A közönségnek szánva teszi fel a kérdést Hamlet, hogy lenni jó-e, vagy nem lenni, a közönség előtt hangoztatja döntését Gloster hercege, hogy gazember lesz, és a közönségtől kéri felajzottan Harpagon, hogy mondják meg neki, ki volt a tolvaj. Amikor tehát a minap megint csak szerettem volna belelátni egy-egy politikai vezetőnknek az agyába, arra jutottam, bizony, nagyon is megérett az idő, hogy az országos közönség meghallgathassa közéletünk főszereplőinek egy-egy monológját – és még épp csak felötlött bennem a gondolat, máris hallottam őket.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/43. számában találja. Vegye meg november 2-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!