Ne együnk gipszet, aranyozást

Ne együnk gipszet, aranyozást

Petőfi Sándor szobra a budapesti Petőfi téren 1973-ben (Fotó: Fortepan/Uvaterv)

Nyakig a Petőfi-évben megállapítható, hogy tényleg úgy lett, ahogyan azt sejtettük, a Petőfi vírustól (ez egy egyébként remek ifjúsági regény) a Gomba- és gyógynövény-ismereti túra Bugacon a Petőfi-emlékév alkalmából-on át a Morzsa kutyát kereső kutyacastingig annyi minden volt/van, hogy csak nézni is tereh, mondhatjuk aranyosan. (Kiskőrösön nemzeti színű lézerfénnyel lőtték a világűrbe Petőfi verseit, legalábbis olvastam erről szóló tudósításokat.) Ki se látszunk már a Petőfiből. Néha ő sem.

Engem elismeréssel elsősorban azok a megjelenések töltenek el, ahol a Petőfi-szövegeket nem takarják ki az intézmények/intézményesülő emberek/szervek/egyebek. Ahogy az ebben a sorozatban már egyszer idekevert másik (örök)kamasz zseni és Sándor, Weöres válaszolta egy Petőfi aktualitására vonatkozó kérdésre: „…mint gyermekkoromban – bár más előjellel – ma megint vitamindús tápszert főznek belőle ahelyett, hogy meghagynák természetes édességnek és borzongató keserűségnek.”

Ezt a végtelenül pontos megállapítást Király Levente idézi a Petőfi megmondja címmel megjelent kötet szerkesztői előszavában, felütésként. És minden olvasó szerencséjére, magára nézve is kötelezőnek fogadja el. A „megmondja” egyébként egy sorozat: a Corvina kiadó 2017-ben Ady prózai szövegeinek válogatásával kezdte, hogy aztán Hofi Géza, Bibó István, Ferenc pápa és Karinthy (micsoda hatosfogat!) után idén Petőfi prózai írásaiból adjon bő és jól szerkesztett válogatást. A köteteket minden esetben csak és kizárólag az idézett szerző szövegei töltik meg, az írásokhoz azonban részletes, informatív jegyzetanyag társul, és a költő, szerkesztő Király Levente szerényen előszóként aposztrofált tanulmányértékű kisesszéi, amelyek bevezetnek a szövegek olvasásába.

Azzal, hogy a Petőfi megmondja a költő prózai szövegeiből közöl bő válogatást, nem mondtam még semmit, de ha hozzáteszem, hogy ebbe mi minden fér bele, az olvasó érteni fogja lelkesedésemet. A fejezetek Petőfit mutatják egy-egy szerepében, így olvasunk a jóbarátról (leveleket), a színészről (leveleket és színi bírálatokat), a kritikusról (leveleket és cikkeket). A kötet nagy ajándéka, hogy Az utazó című fejezetben teljes egészében közli a két úti naplót, az ezeken a hasábokon már szemlézett Úti jegyzeteket és az Úti levelek Kerényi Frigyeshez című írást. A rajongó című fejezetben Arany Jánoshoz írt levelek kaptak helyet, Az apa címűben egy levél és egy életrajz. Ezt követi A forradalmár, ahol cikkek, jegyzetek, naplóbejegyzések és A képviselőjelölt, ahol levelek, cikkek, röplapok, beadványok szerepelnek. A kötet A honvéd című résszel zárul, ahol a levelek és cikkek mellett töredékek olvashatók.

A fejezetek címeihez természetesen társul Petőfi-idézet is, és, hogy semmiképpen se maradjunk Petőfi-szövegek nélkül – magammal szemben is komolyak az elvárasaim –, legyen most egy játék: a fent sorolt fejezetcímekhez a kedves olvasó párosítson odaillő idézetet. Van köztük természetes édesség és borzongató keserűség is.

„Szerelmetes fa-Jankóm!”/„Itt ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takarjanak”/„Első bravúrja az volt fiamnak, hogy kéthetes korában fölült az ágyán”/„Azon sereg, melyet Bem vezérel, lehetetlen, hogy ne győzzőn!”/„Ördög bujjék beléd, szeretett barátom, ha nem örülsz”/„Ezen uraknak a magyar rímről és mértékről fogalmok sincs”/„Shakespeare egymaga fele a teremtésnek”/„Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság!”/ „Hanem azt koránse várjátok, hogy én titeket magasztaljalak.”

„Petőfi a valaha volt legnagyobb magyar költő, akinek életműve és élete elválaszthatatlanul összeforrt a magyarul beszélő emberek közösségével, azaz a magyar nemzettel. És minél többet mutatunk meg belőle, annál élőbb lesz, vagy legalábbis kevésbé (fél)holt. Szerencsére van miből válogatni…” – írja még a már idézett előszóban Király. „Petőfit saját szobra takarja el… Márpedig a költő nem szobor, nem demonstráció, hanem eledel; s a gipszet és aranyozást megenni nem lehet” – mondja még utánozhatatlan (költői) képpel Weöres.

Jó étvágyat, jó olvasást, és ezúttal köszönet a szervírozásért: Király Levente (szerk.): Petőfi megmondja, Corvina Kiadó, 2023.

Nagygéci Kovács József Petőfi, piros, alma sorozatának cikkeit itt olvashatja!

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/22. számában jelent meg június 2-án.