Sör a Fehér-Kárpátokból: a Louka

Pozsonyból csak egy nagyobb ugrás eljutni a Fehér-Kárpátokba. Érdemes megugrani: ha másra nem is jut idő, akkor Csák Máté hajdani várához, Trencsénbe mindenképp muszáj ellátogatni. A város feletti sziklán magasodó irdatlan erődítmény árnyékában törpévé lesz az ember, és lelassul az idő. Nem csoda, elvégre Trencsén története valóban a messzi múltba vész – ennek egyik leglátványosabb bizonyítéka a vár alatti sziklába vésett ókori római graffiti, amelynek szerzője azt a hírt örökítette az utókorra, hogy Krisztus után 179-ben a II. római légió győzelmet aratott Lavgaritiónál a germánok felett.

Ha nem túl sietős az utazó dolga, megéri átruccannia a Fehér-Kárpátok csehországi oldalára is. A 800–1000 méter magas hegyvonulat nemcsak a Vág és a Morava folyó vízválasztója, de évszázadokig volt a Magyar Királyság és Morvaország, illetve újabban Csehország, valamint Szlovákia természetes határa (valamint, a dialektuskontinuum szempontjából összekötője: az a cseh, amelyet a morvaországi oldalon beszélnek, már majdnem szlovák).
A hegység nyugati oldalán, a Morava Veliģka nevű mellékfolyója mellett fekszik Louka. Nincs ezer lakosa a szlovákul Lúka, németül Weisen nevű településnek, történelme viszont alsó hangon is hétezer éves. Találtak itt a régészek újkőkori kőbaltát és cserépedényt a Krisztus előtti ötödik évezredből, akárcsak a Hallstatt-kultúrához köthető temetkezési helyet. A rómaiak a jelek szerint a Fehér-Kárpátok nyugati oldalára is eljutottak – legalábbis termékeik mindenképpen, merthogy római nyaklánctöredék is rejtőzött a falu Úlehle nevű szegletében. A szláv népesség jelenlétének első régészeti bizonyítéka Loukában a VII. századból való: a temető, amelyet vasútépítés közben fedeztek fel.