Szánom-bánom

Szeretve tisztelt Miniszterelnök úr!

Itt, ezeken a hasábokon, sorokban, és karakterekben szeretném megvallani valamennyi bűnömet, amelyeket folytatólagosan, bűnszervezetben, és polgári demokrata visszaesőként a magyar nép (úgyis, mint NER) ellenében az elmúlt évtizedben elkövettem.

Ám mindenekelőtt nyilvános önkritikát fogok gyakorolni: megbántam. Értelmetlen, felesleges, és lelkileg öngyilkos, egyben lehetetlen küldetés volt annak szellemében újságírói tevékenységet végezni, miszerint a demokrácia arról szól: tegyük jobbá a társadalmat. Ilyesféle történelmi kihívásokkal az államférfiak szoktak bíbelődni, ráadásul még az államférfiak is rendre belebuknak a népformáló kísérleteikbe, tehát bugyutaság volt Öntől, mint a pillanat uralásának legmagasabb szintű művészétől, azt várni, hogy beletrappoljon a történelem zsákutcájába. A nép az a nép, az istenadta, hát legyen neki – nem ez a demokrácia csontvázig lecsupaszított végső eszménye?

A teljes cikket a Magyar Hang május 20-án megjelent, 2022/21. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!