Nemrégiben több nyilatkozatot is hallhattunk az ellenzéki pártokba épített kormánypárti funkcionáriusokról, az ellenzék egyre erősebb NER-függéséről. Noha az efféle híreket az ember rendre kétkedve fogadja, nem árt tudatosítani, hogy közelmúltunk történelmében, a kommunista uralom évtizedeiben hasonló függő helyzet kialakult már Kelet-Európában.
Vitatkoznunk kellett a kommunistákkal, nem abban a reményben, hogy legyűrhetjük őket, hanem hogy az átállás lassabban, törés nélkül következzék be. A három nagyhatalom eldöntötte Magyarország sorsát és jövőjét. Ezen mi változtatni nem tudunk és nem is próbálkozunk – olvashatjuk Balogh István, közismert nevén Balogh páter, a Független Magyar Demokrata Párt 1947-es megalapítójának gépiratban fennmaradt interjújában.
Légüres tér
A páter nem utólag kozmetikázta a múltat; hasonló gondolatokkal találkozhatunk a kommunista hatalomátvétel idejéből fennmaradt nyilatkozataiban is. Szónokolt erről nyilvánosan a Fészek Klubban, de megfogalmazta politikájának lényegét kendőzetlenebbül is – magánbeszélgetésekben. 1947 végén például pártja ifjúsági vezetőjének (az Antall-kormány későbbi munkaügyi miniszterének), Győriványi Sándornak így: „Rettenetes idők következnek! Én mégis a helyemen maradok, s megpróbálom fékezni, ami következik.”
• Miként lettek szatellitpártjai a kommunista pártoknak és milyen kategóriákba sorolták őket?
• Hogyan járt egyéni utat Lengyelország?
• Mi lett a szatellitpártokkal?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
