Trump keménykedett, mégis Irán jött ki belőle jól

Óriási sajtóvisszhangot keltett Iránban Ebrahim Raíszi elnök kínai látogatása, aki február közepén kínai partnerével, Hszi Csin-pinggel tárgyalt Pekingben. Amellett, hogy a felek 20 szándéknyilatkozatot írtak alá a kereskedelem, a mezőgazdaság és a környezetvédelem terén, a kínaiak egyértelműen tudtára adták a világnak, szerintük az összes szankciót fel kell oldani Irán ellen, hogy ezzel is elősegítsék a 2015-ben kötött Közös átfogó cselekvési terv (JCPOA), vagyis az iráni atomalku újjáélesztését. Sőt, a kínai vezető még azt is megígérte, hogy országa segíteni fogja Iránt a tárgyalásokban, és támogatja az országot szuverenitása, függetlensége, területi épsége és nemzeti méltósága megőrzésében, illetve abban, hogy ellenálljon a megfélemlítésnek. Emellett Teherán és Peking abban is megállapodott, hogy folytatják az együttműködést a kínai kezdeményezésű, Selyemút nevű nemzetközi kereskedelmi kezdeményezés keretén belül, és Hszi Csin-ping nemsokára ellátogat a síita államba (a kínai elnök legutóbb 2016-ban járt az országban, közel-keleti diplomáciai körútjának részeként).

Irán külpolitikai ambíciói persze már jól ismertek az elmúlt évtizedből, ezek azonban eddig nagyrészt az iszlám világra terjedtek ki – jellemzően azokra az országokra, ahol jelentős síita kisebbség él. Az iszlám köztársaság így gyümölcsöző kapcsolatokat épített ki a szíriai vezetéssel, de nagy gondot fordított az azerbajdzsáni, iraki, libanoni és jemeni kapcsolataira is.

• Hogyan próbál Irán szerepet kapni a világpolitikában?
• Hogyan csúszott ki a Nyugat kezéből Irán?
• Hol tartanak most az atomalkuval kapcsolatos egyeztetések?