A huszadik században, a globalizáció egyik ütőerének számító popkultúra nyomán került fel igazán a világtérképre, ennek ellenére minden ízében őrzi a régi Angliát.
Pár perc próza
Néhány hete itthon ragadtam, nem tudtam útnak indulni, egy kis pimasz piros autó nem szűkösen centizővé, egyenest lehetetlenné tette a kihajtást.
1954 márciusának első vasárnapján, amikor Kolozsváron minden megbolondul a hirtelen melegtől, és az emberek kirajzanak a szabadba, a Farkas utca 13.-ban a város új helyettes párttitkárát, Gheorghe Popot ünneplik kollégái, pártbizottsági elvtársai.
A magyar irodalom már felfedezte magának a Báthoryakat. A filmeseket pedig – leginkább külföldieket – Báthory Erzsébet állítólagos dolgai ragadták meg.
Így, „deresedő halántékkal” újra olvasva tisztán látszik, hogy Hemingway írásainak mélyrétegeit milyen erősen átjárja valami körvonalak nélküli bánat.
Létezésének minden percét megkeserítette a kilátástalanság, arcán barázdát hagyott a bánat; a viszonyok. Amelyek vannak…
A túlvilágról Jim Morrison bizonyára jólesően figyeli, hogy földi porhüvelye irodalmi nagyságokéval közös földben lehet.
Az idill a tájban van, a táj eredeti arculatában. És persze abban, amit ehhez az itt élő ember legjobb pillanataiban képes volt hozzátenni.
És én jól vizsgáztam! Nemcsak szemüveghasználatból, becsületből is. A rendőr sem csak arra kíváncsi, ittam-e alkoholt, hanem arra is, bevallom-e.
Az 1919. április 6-án lejátszott Magyarország–Ausztria mérkőzés lehetett az első alkalom, amikor a futball az állami propaganda eszköze lett.
A hajléktalanszállón fonnyadt el, szó szerint csont és bőr volt az utolsó hetekben. Minden kezelést visszautasított, nem vette be a gyógyszereit.
Senkit sem érdekel már a telek, ahol a birtoklás keblet duzzasztó öröme örök harcot vív a fenntartás szorgalmának és költségeinek kínjával.
A csernobili baleset után a Szovjetunióban a hangulat javításának és a figyelem elterelésének egyik lehetséges eszközeként szóba kerülhetett a válogatott reménybeli jó szereplése a Mundialon.
Erdélyt rég nem látjuk már, csak a vastagon rárakódott jelentéseket, a traumákat és a vágyálmokat. Erdély egyetlen hatalmas projekció, amely alatt szinte már észrevehetetlen a valódi Erdély.
Anyám figyelmeztetett, ez nem tartozik másra, az ember nem azért cselekszik jót, hogy a többiek lássák, pláne hogy dicsekedjen vele.