Már hogy a viharba ne volna sajtószabadság! Mindenki onnan tájékozódik, ahonnan csak akar, könyörgök, nyolcmillió internetes előfizetés van Magyarországon! Itt szoktam megköszönni a vitát, őszintén, tényleg, mert már az is valami, hogy egyáltalán eszmecsereszerűség van, de innen nincs értelme tovább. A jó öreg nyolcmillió internetes előfizetés… Már látjuk is magunk előtt az egész országot (ennyi előfizetéssel nem lehet másként), amint a világhálón tájékozódva gyűjti az információt nemcsak hazánk, hanem Európa ügyes-bajos dolgairól. Sőt, ennek a képzeletbeli egész országnak még arra is van ereje, ideje, elszántsága, hogy mindezt ne csupán egy-két forrásból tegye, hanem jobbról balra, avagy balról jobbra végigpásztázva a politikai, ideológiai tartalom-előállítási szortimenten nézzen utána mindennek. És akkor most foglalkozzunk a valósággal.
Van nekem egy kiváló borász ismerősöm. Olyan furmintja van, de olyan… Ötletem sincs, mi ez a varázslat, de érzem benne a virágzást, mintha ott ücsörögnék a dűlőben tavasszal, s a lustán kanyargó Bodrog folyót bámulva beleharapnék a méregzöldülő levelek mögül kikacsintó virágfürtöcskébe. Na, szóval vele beszélgettem a minap, akkor mesélte, micsoda fájdalom volt, amikor az egyik tokaj-hegyaljai faluban élő idős édesanyja azzal fogadta őket az április 8-át követő vasárnapon, amikor a szokásos húslevesre, leveshúsra, petrezselymes újburgonyára, rántott húsra, tejfölös uborkasalátára gyűlt össze az árnyas tornácon a család, hogy ugyan ő még soha nem volt választani, de most miattuk, az unokái miatt, hogy ne kelljen az araboktól rettegniük, és ne kelljen eldobniuk a kereszténységet, kizárólag tehát az ő érdekükben magára öltötte a legszebb fekete ruháját, összeszedte minden bátorságát, mert az sem árt az efféle hivatalos dolgokhoz, ugye, milyen igazolvány, milyen dokumentumok, meg mit és hova, meg egyáltalán, és elment szavazni.
Suttogó propaganda Pásztón - Magyar Hang
A migránsügyet dagasztják tovább a helyi közügyek megvitatása helyett.
Az én borászom pedig megsimogatta a nyolcvanesztendős özvegyasszony karját, adott egy pici puszit a homlokára: – Jól van, anyuka, jól tette – súgta a fülébe, és gyorsan félrefordította a fejét, hogy ne látszódjon a szeme sarkában billegő könnycsepp. Aztán délután, amikor már mindenki a túrós lepényt pihegte a hűs hátsó szobában, kisétáltak ketten a kertbe, túl a tyúkokon a gyümölcsfák közé, és sok fontos dolog mellett szóba került a választás is.
Tudod, édesanyám mindig meg nézi a Híradót. Ki nem hagyná. Ez amolyan szokás, a fél nyolcas Híradóval indul a nap lezárásra. És amikor óvatosan próbáltam magyarázni neki, hogy miként is működik a közmédia manapság, teljes értetlenséggel kérdezte tőlem: De kisfiam! Már miért hazudna a tévé? És akkor meg is érkeztünk.
Kérdezősködtem. A kiscsoportos közvélemény-kutatások persze mindig veszélyesek, mivel az eredmény leginkább a saját véleménybuborék-lakók beszámolóin alapszik, de igyekeztem a lehető legkülönbözőbb élethelyzetben lévő borsodi ismerőseimet megkeresni. (Még mielőtt megkapnám, hogy mi ez a Borsod-prekoncepció, semmi, csak mivel onnan jövök, a legtöbb vidéki ismerősöm is ott él.) A hírfogyasztási szokásokra voltam kíváncsi, s főleg a kisebb településeken.
Nos. A többség a TV2-n nézi a Tényeket, de az idősebbek körében népszerű a közmédia Híradója is. A nyomtatott országos sajtó kvázi nem létezik. Papíralapon az önkormányzatok által kiadott periodika jelenti a médiát, illetve sokan az Észak-Magyarországot járatják. És persze szól a rádió, méghozzá a Kossuth.
„Legyalulták a vidéki nyilvánosságot" - Magyar Hang
Hogyan lehet áttörni a központosított propagandán? Beszélgetés L. László Jánossal, a Nyomtass te is! projekt vezetőjével.
Internetes előfizetéssel ugyan szép számú háztartás rendelkezik, de a tájékozódás a túlnyomó többségnél a Facebookkal egyenlő. Vagyis a totális internetes sajtószabadság nekik valójában a kormánypárti TV2-ből, a még kormánypártibb köztévéből, a nyilván kormánypárti Kossuth rádióból, a kormánypártivá vásárolt megyei lapból és a leginkább kormánypárti önkormányzati újságból információhoz jutó választók közösségi véleménybuborékát jelenti. Bónusz: miért hazudna a tévé, a rádió, az újság?
Most pedig egy egészen bizarr jelenség következik, mivel itt, papíralapon fogok üzenni az online olvasóknak, mert amikor a lap cikkei felkerülnek a netre, a másik dimenzióban új életre kelnek. Tehát.
Sikerpropaganda, avagy itt van már a Kánaán - Magyar Hang
Kell ebből egy kis kikapcsolódás. Engem az áprilisi választás előtti hetek-hónapok szinte felüdítettek, amikor az egyhangú gyűlöletkeltés mellett a sikerpropaganda is megszólalt.
Ez az írás nem rólad szól, kedves vidéki netes olvasóm, hiszen te megtaláltad a Magyar Hangot a világhálón, és még rá is kattintottál a cikkemre, így nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy nem vagy a beszűkült médialehetőségek csapdájába esett médiafogyasztó. Ami egyben azt is jelenti: semmi értelme idekommentálnod, hogy micsoda aljas izé már ez, a vidékiek sem hülyék, és neked van egy-kettő-akárhány ismerősöd, akit le sem lehet cuppantani az internetről. A véleménybuborékosodás viszont mindenkire érvényes. Csak annyit kérek tőled, hogy egy picit nézz most ki a tiédből.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 18. számában jelent meg, 2018. szeptember 14-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál! És hogy miről olvashat még a Magyar Hang 18. számában? Itt megnézheti.
