Fehérre meszelték

Fehérre meszelték

A miniszterelnöki tárgyaló a Karmelita kolostorban (Fotó: Miniszterelnöki Kabinetiroda)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Miután 1990-ben bezárt, az Oktogonon álló legendás Savoy Kávéház a Burger King első magyarországi gyorséttermének adta át a helyét. A váltást akár szimbolikusnak is tekinthetjük, a hamburgerek korszaka azonban még nem ekkor, hanem jóval később, egy nagyon is kézzelfogható gesztussal köszöntött be. A Savoy falát hosszú évekig díszítette Lakner László Város című freskója, amelyet az átalakítások során elpusztultnak nyilvánítottak, és lemeszeltek. A Burger King vezetése azonban úgy döntött, helyreállítják a képet, és közszemlére teszik az étteremben. A Város visszanyerte régi fényét, és jelenlétével megőrzött valamit a letűnt korok emlékéből. Ám épp e tulajdonsága miatt vált idővel világossá, hogy nem kompatibilis a gyorsétterem szellemiségével, így 2004-ben befalazták, azóta gipszkarton rejti Lakner művét.

Az Index cikkéből derült ki, hogy az egykori Karmelita kolostor refektóriumának falképeit az átalakítás során fehérre meszelték. A budai Várban álló épületbe költözött Orbán Viktor miniszterelnök, aki ragaszkodott hozzá, hogy új székhelye a korábbi rendház szellemiségéhez méltóan puritán legyen, a szinte szerzetesi életmód színéül pedig a fehéret választották a dizájnerek. Fehér falakat kapott a kormányülések helyszíneként funkcionáló miniszterelnöki iroda, az egykori refektórium is. Ez a terem az épület előző használója, a Nemzeti Táncszínház idején stúdiószínpadként működött, így a közönség többször is meggyőződhetett róla, hogy a helyiség falait festmények borítják.

A sikeres üzlethez néha nem árt egy felcsúti lakcím | Magyar Hang

Milliárdok ömlenek a műemlék-felújításba, miközben lebontották az örökségvédelmi rendszert.

A műalkotások a XVIII. század végén készültek, amikor a II. József által feloszlatott karmelita rend kolostorából kaszinó lett, ez magyarázza a világi témát, ami a helyszínre tekintettel különösen érdekessé teszi a művet. A Miniszterelnökség közleménye szerint a „restaurálható állapotban” megmaradt falképek elöregedtek, színük elváltozott, ám „az épület jelenlegi helyreállítása során tisztították és konzerválták”, majd egy üvegszálas vászonréteggel leragasztották azokat, végül az egészet lefestették, így megóvva az alkotást az utókor számára.

Mindez az örökségvédelmi szakembereknek köszönhető az Index szerint, akik ragaszkodtak a falképekhez, nélkülük talán minden különösebb védelem nélkül meszelték volna fehérre a termet. Ismét csak nehéz, hogy ne fedezzünk fel valamiféle szimbólumot itt. Hiszen annak a már nem létező hivatalnak a különböző helyekre szétszórt szakemberei mentettek meg egy műalkotást a pusztulástól, amelyet a kormány szüntetett meg két évvel ezelőtt.

Miért is harcolunk? | Magyar Hang

Ha egy szálloda, vagy lakópark kedvéért leromboljuk az örökséget, az eljövendő generációk emlékeit töröljük, még azelőtt, hogy egyáltalán világra jöhettek volna.

A Forster Gyula Örökségvédelmi Központ beszántásával fehérre meszelték a műemlékek azon részét, amelyben a NER meglátta a fantáziát, és a szakmai aggályok elhárultával gyorsan be is költözött. De hiába tüntetik el a szemünk elől, a Burger Kingben rejtőző Lakner-freskóhoz és a Karmelita kolostor falképeihez hasonlóan a kulturális örökség megmarad a takarás alatt, hiszen otthon van ebben a térben, és csak arra vár, hogy lekerüljön a fedőréteg. Az előbb-utóbb mindig lekerül.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/3. számában jelent meg, 2019. január 18-án.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/3. Magyar Hangban? Itt megnézheti.