Repedezik az orbáni hazugságépület, mind több konzervatív, polgári, valamint keresztény világnézetű honfitársunknak van elege a Nemzeti Együttgyűlölködés Rendszeréből. A Fidesz már bemérte, hogy rohamosan veszíti el ezt a réteget. Közeledik az idő, amikor a „keresztény, polgári” Fidesz-sajtó is mély lelkiismereti válságba fog zuhanni.
Apáti Bence balettművész és publicista a minap idézett tőlem, sőt egész cikket épített egy szövegrészletre. A központilag vezérelt kormánysajtóban lényegtelen, hogy melyik fórumon tette, odafent döntenek arról, mi hol jelenjék meg, és hány másodközlése legyen.
Az idézetet a július 30-ai Kötöttfogásból metszették ki, a szokásos fideszista módszerrel, összefüggései nélkül; a minap egyébként képesek voltak Gulyás Balázs kollégánktól egy összetett mondat második felét (!) idézni. Ők ilyenek.
Mivel az Új Magyarországnál és később a Gondola portálnál is volt szerencsém közös szerkesztőségben dolgozni édesapjával, néhai Apáti Miklóssal, kénytelen vagyok szóvá tenni néhány nem lényegtelen dolgot. Mindenekelőtt leszögezem, hogy keresztényi szeretetből. A keresztényi szeretetnek része ugyanis az őszinte, jóakaratú figyelmeztetés, bibliai kifejezéssel a feddés, ha testvérünk vétkezik.
Mivel a dolog minden ízében nyilvános, a következőknek is a nyilvánosságban van a helye. Tehát: a Kötöttfogásban arról beszéltem (egyébként több mint öt éve mondom), hogy az ország katasztrofális jövő előtt áll, mert a demográfiai, az erkölcsi és a szellemi leépülés immár a végpusztulás szélére sodorta a nemzetet. Hogy ez miként fog zajlani a jövőben, sőt zajlik már évek óta, ezt is számtalanszor elmondtam, A Kötöttfogásban a sajtóállapotokról beszélgettünk éppen, az élőszó lendületében csupán utaltam az általános sorvadásra a beszélgetőtársaimnak – ezeket a rövid mondatocskákat emelte ki Apáti Bence: „Nincsenek orvosok, nincsenek papok, nincsen semmi, nincs sajtó, minden esik szét, az emberek nem akarnak fizetni az újságokért. Elmúlik, elmúlófélben van az ország.”
Ebből leszűrte, hogy mi a Magyar Hangnál (meg általában az ellenzékben) félbites üzenetekkel operálunk, egybites gondolkodásúak vagyunk, a gyurcsányi szemkilövető ellenzék szekerét toljuk, mert ugyebár ebben az országban nincs más alternatíva, vagy Tökéletes Viktor, vagy a libernyák, elembétékú, sorosista, bevándorláspárti baloldal.
Ezért most három dolgot el kívánok magyarázni Apáti Miklós fiának. Egyébként a papának nem kellett volna, ő nem volt egybites gondolkodású.
I. Az ország pusztul, mind rohamosabban pusztul.
„...tudtommal Magyarország is létezik” – reflektál Apáti a tőlem idézett gondolattöredékre. Nyilván Ady Endre is hülye volt, amikor azt írta 1914-ben, hogy „Még magasról nézvést / Megvolna az ország, / Werbőczi-utódok / Foldozzák, toldozzák.” Egy fiatal jogász, Szende Pál tanulmánya ihlette a verset. „Minél nyomorultabb lett az ország, annál jobban gazdagodott Werbőczy”, írta benne.
Vajon kinek volt igaza? A kacagányos, nagyhatalmi tébolyban szenvedő vezetésnek vagy Adynak?
A mai Magyarországon annyi a gyermek, amennyi egy 5,5 milliós lélekszámú népben normális, és annyi az öregember, amennyi egy 18 milliós populációban normális. A vírus okán bezárt iskolák közül egy csomót nem fognak újranyitni, csak a mai parlamenti ellenzék nem teszi fel ezt a fontos kérdést. Három év alatt csak két évjárat mehet nyugdíjba, mert esik szét a nyugdíjrendszer.
Cirka 2500 falut vitt be a kormányzat a „falusi csok” programba, ami annak beismerése, hogy ennyi település van kihalófélben a nem egészen 3300-ból. Az alkalmatlanság és a nem keresztényi mentalitás kormányzati megtestesülése az „emberminisztérium” és vezetője. Kásler doktor kétségbeejtő, avagy groteszk miniszterkedése folytán az egészségügyi reformot Orbán áttette Pintér belügyminiszterhez, akitől kijött az első munkaanyag: a járóbeteg-rendeléseket össze kellene/lehetne vonni a háziorvosi szervezettel – kell ennél beszédesebb „fejlődési pálya”?
A dicsőséges 2010-es hatalomátvételkor volt 19 megyei Volán, ezekből lett előbb 7 regionális Volán, aztán egy országos, most pedig be fogják olvasztani a MÁV-ba – csak a vak nem látja a tömegközlekedés elporladását. Pusztul a közúthálózat, döglődik a posta, a vízügy, egyáltalán minden olyan állami alrendszer, amelynek országos lefedettséget kellene biztosítania.
A legmegrendítőbb zsugorodás a 2012. évi „közigazgatási reform” volt, például Baranya megye 301 településéből 4-ben maradt meg a saját polgármesteri hivatal, a többi 297 összesen 56 közös hivatalba olvadt be; ugyanez Vas megyében: 258 településből 7 önálló, 251 pedig 49 közös hivatalhoz tartozik. A semmit nemigen kell igazgatni, ezért csökkent a megyegyűlések mérete is.
Gesztusképpen Apáti Bence alattvalói lelkületének ideidézem, hogy a Kövér László vezette Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács épp a minap állapította meg: „hazánk fenntarthatósági állapota összességében rossz, egyes trendek európai, s különösen kelet-közép-európai összehasonlításban igen kedvezőtlenek”.
A cigánykérdésben a mulasztás bűnében szenved a kormányzat, Székely János római katolikus püspök nemrégiben egyenesen új Trianon veszélyére figyelmeztetett. Ezt persze nem kapta fel a Fidesz-propaganda.
Felelősen gondolkozó magyar pontosan látja: az utolsó fejezetet kezdtük meg. Maga Orbán Viktor mondta 2017 elején az akkori évértékelőjében, hogy a holnap miatt nem aggódik, de a holnapután miatt igen. Kedves Bence, azon a holnapon már túl vagyunk.
II. Nem csak baloldali ellenzék van, sőt.
Az egyik központilag kiadott Fidesz-mantra, hogy vagy a keresztény-nemzeti Fidesz, vagy a liberális-szocialista-sorosista baloldal, vagy Orbán vagy Gyurcsány. Ez szemenszedett hazugság. A magyar választók igen nagy hányada nem kér sem Orbánból, sem Gyurcsányból. És ez a „szavazótábor” nő a leggyorsabban!
A kormányzat ilyen-olyan csatornákon (például hirdetésekkel) folyamatosan pénzeli azt az „ellenzéki” sajtót, amelyik balról építi a Fidesz-mantrát. Idesorolható a Népszava, az ATV, a 168 Óra. A kormányzat azért pénzeli ezeket a fórumokat, mert ezek eredményesebben akadályozzák a valódi, nemzetmentő ellenzéki alternatíva kialakulását, mint a csupán Fidesz-hívek által követett sajtó.
Ugyan hány ellenzéki olvas például Pesti Srácokat? Vagy Mandinert? Vagy Magyar Nemzetet? Ezek teljesen hatástalanok az ellenzéki állampolgárokra.
A fideszes közvélemény-kutatók már jelzik, hogy a régi baloldalnál sokkal veszélyesebb ellenfél kezd körvonalazódni: a konzervatív, polgári ellenzék. Ettől fél igazán a Fidesz. Attól az egyre nagyobb kritikus tömegtől, amelyik torkig van Orbánnal, a korrupt, félorosz-félázsiai rezsimjével és a Nemzeti Együttgyűlölködés Rendszerével.
Az igazi konzervatív-polgári ellenzékiség szárba szökkenéséhez, sőt virágba borulásához már csupán egyetlen erőhatás hiányzik: a hívő keresztény társadalom „színeváltozása”. A Fidesz azért tömi pénzzel a nagy egyházakat, hogy vezetőik ne merjenek kiállni az igazi keresztény értékek hangoztatásával.
Csak egyetlen példa. A Szentszék tanítása egyértelműen, határozottan elítéli a korrupciót, 321 éve van rendelkezés arról, hogy pápák vérrokona semmilyen szentszéki megbízatást sem kaphat, pénzt pláne nem. Orbán Viktor lányának és vejének milliárdossá válása azt jelenti, hogy igaz katolikus nem szavazhat a Fideszre. És ugyan ilyen egyértelmű tiltást még tucatnyit sorolhatnánk. Az egyházaknak juttatott állami milliárdok nem mást szolgálnak, mint az egyházak korrumpálását – hallgassanak, ha jót akarnak...
Az egyházi vezetők tisztában vannak a helyzettel. Tehetetlennek érzik magukat, hallgatnak. Meddig? Egészen addig, amíg a hátuk mögött nem tudják a híveket. Az a kérdés, hogy a vallásgyakorló keresztény tömeg mikor ébred rá, hogy ezt a korrupt, rágalmazó kormányzatot el kell zavarni. A pénz, amit templomépítésre stb. adnak, nem jelentheti azt, hogy támogatni lehet a bűneiket.
Ha az egyházi vezetők látni fogják, hogy a hívek igenis kitartanak az igaz tanítás mellett, és nem kápráztatja el őket a sok-sok bejelentett forintmilliárd – akkor ők is lépni tudnak.
Tisztában van ezzel a Fidesz, ezért folytatja az eszement pénzosztást az egyházaknak. Ha a magyar kereszténységben is megelevenedik a zsinati szellem – az egyház Isten népe, nem templom, emlékmű vagy állampénzen működő Szent X. Y. szociális intézmény – na akkor kezdődik a Fidesz utáni korszak hajnala.
Ez a távlat ijesztő a Fideszt évek óta oly készségesen kiszolgáló keresztény újságíróknak. Egyszer igen kínos szembenézésre kényszerülnek majd azért, mert évekig tolták az álkeresztény kormányzat szekerét.
III. Csonka minden szabadságunk, közte a sajtószabadságunk is.
Színház a kormánypénzen működő „baloldali ellenzék” aggódása a sajtószabadságért. A Fidesz olyan érveket akar hallani, amelyeket könnyen nevetségessé tehet. És meg is kapja tőlük.
Valójában a rezsim a demokratikus hagyomány hiányán tenyészik. A többségnek csupán ködös fogalmai vannak a demokráciáról, ezért dől be az orbáni szemfényvesztésnek. A nyugati demokráciában orbánizmus azért nem lehetséges, mert ott tisztában vannak az alapkülönbséggel: az antik demokráciában, Athénban a népgyűlés mindenható volt, a polgárok mindenről dönthettek – de ott személyes részvétel volt.
A modern demokrácia képviseleti részvételen épül. A szabadság nem a népgyűlés helyébe lépett országgyűlést illeti, hanem az egyes embert. A modern demokrácia tehát azt rögzíti, hogy mit nem tehet meg a hatalom a szabad állampolgárral – ebből fejlődött ki idővel a fékek és ellensúlyok rendszere.
A végrehajtó hatalomnak, de magának a törvényhozónak (az Országgyűlésnek) sem szabad mindent. Vannak az életnek, az állami működésnek is olyan szegmensei, amelyekbe a kormányzat nem avatkozhat bele. Ezeket nem tartja tiszteletben a Fidesz-kétharmad, és ezért csonka a magyar demokrácia s benne a sajtószabadság is. A diktatúra is sokféle lehet.
Apáti Miklósnak nem kellett volna magyarázni ezt. Ő tisztában volt azzal, miért nem demokrácia a haldokló Kádár-rendszer sem. Figyelmeztetése a fiának is szól: „Ne dőlj el és ne dőlj be káprázatoknak, / bár »fizetni kell majd mindenért«, / az élet mégse üzlet, angyalhad / ügyeli sorsod, míg szeretni tudsz.”
Szurkoljunk az Apáti Bencéknek, hogy felismerjék végre, milyen rossz ügyet szolgálnak akár pénzért, akár balhitükből.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/33. számában jelent meg augusztus 14-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/33. számban? Itt megnézheti!
