Középkorú, szikár asszony panaszkodik: „Számítottam a pénzre, tüzelő kellene, téli ruhák a gyerekeknek, jól jött volna. Annyian megosztották a Facebookon, reménykedtünk, ha tavaly adtak, miért ne adnának idén is?!”
Nem adtak!
Nagy az elkeseredettség, a kis bihari falu szegényes portáján is. Húszwattos izzó félhomályában panaszkodik tovább egy nyugdíj előtt álló, komor férfiember: „Tűzifára szántuk azt a kis ötvennégyezer forintot, azzal voltunk, hogy kapunk, nagyon rossz most, mit tegyek? Tavaly kaptunk, örültünk nagyon, tudjuk, miért adták, de álmomban nem gondoltam volna, hogy most nem kapunk…”
Tekintete a konyha kövét pásztázza, arra a felvetésemre, hogy talán azért nincs most plusz egyhavi közmunkásbér, mert nem lesznek országos választások ősszel, csak legyint. A panaszáradat folytatódik, a politika nem érdekli, csak munka lenne már, mert ez borzasztó, könny szökik a férfi szemébe, kérges tenyerébe temeti arcát, csúnyán elbántak vele.
És a többi sok ezer közmunkással.
2019-ben szeptember 20-áig kapta meg a nagyjából 93 ezer közfoglalkoztatott a plusz egyhavi, 54 ezer forintot jelentő juttatást. Ezzel párhuzamosan a nyugdíjasok kilencezer forintot vehettek át a postástól rezsiutalvány formájában. Az önkormányzati választás előtti hetekben történt osztogatást a gazdaság jó teljesítményével magyarázta Gulyás Gergely kancelláriaminiszter, de mindenki tudta, hogy a juttatásokért cserébe, „jó cselekedet” vár el a kormány a szavazófülkékben.
A megtévesztett, jóhiszemű emberek körében már akkor is terjedt az a szóbeszéd, hogy a pluszjövedelmek jövőre is megérkeznek a számlákra, postások táskájába…
Kijózanító pofonként érte a tavaly ilyenkor boldog mosollyal, az ajándékpénzből tűzifát, kiscsizmát vásárló, talonba tett közüzemi számlát kiegyenlítő, egyszerű embereket a kormányzat idei fukarsága.
Természetesen az indok a járványhelyzet, a gazdasági recesszió, még akkor is, ha a sportakadémiák működésére e „koronazivataros” hetekben is jut sok-sok milliárd a gyomrost kapó büdzséből. De az átvert kisembereket ez nem nyugtatja meg; nem magyarázatot kérnek, pénzt szeretnének látni, hogy a karmelita kolostor teraszáról nem látható gondjaikon enyhíteni tudjanak!
A komor férfiember rám néz könnyes szemével, tőlem vár választ a miértre. Én elmondom neki, hogy épp a napokban említette a miniszterelnök egy tévéinterjúban, jövőre emelni kellene a közfoglalkoztatottak bérét, ez azért biztató.
Csak legyint ismét, és ezt mondja: „Azt mondja meg nekem, mikor lesz választás legközelebb!”
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/44. számában jelent meg október 30-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/44. számban? Itt megnézheti!
