A könyvdarálás kultúrája
Dúró Dóra darál

Amikor nemrég olvastam a hírekben a mi hazánkos Dúró Dóra könyvdarálási akciójáról, bíztam abban, hogy a társadalmunk egészséges immunreakciója oda sorolja Dúró performanszát, ahova való: pár perc hírverés után a teljes feledésbe. Persze, sejteni lehetett, hogy a törzsi gyűlöletben szocializált magyar közélet végletei mindkét oldalon támadásba lendülnek, pro és kontra, de remélhettük, hogy ezt legalább két irányból felülírja az össztársadalmi konszenzus. Egyrészt a civilizációs közmegegyezés arról, hogy a könyvek elpusztítása nem része az európai kultúrkörnek, másrészt pedig szakmai körök egyetértése abban, hogy bár kétségtelenül fontos törekvés a társadalom érzékenyítése a másság vonatkozásában, azt nem biztos, hogy a személyiségfejlődésnek a kezdeti szakaszában kell megtenni.

Nos, tévedtem. Pár nap leforgása alatt ugyanis a magyar közélet megosztottságának legmélyebb bugyrai tárulkoztak elénk. Ez akkor is szomorú, ha a folyamat mögött felsejlik az orbáni politikának a legújabb ellenségkép legyártását célzó törekvése, amely 2022-ig egy új törésvonal mentén kívánja a társadalmat két részre szakítani, hazánkat a „jó” és „gonosz” küzdelmének újabb csataterévé változtatni.

Nézzük először is a könyvdarálás, mint aktus kérdését. Ha volt is könyvégetés a nyugati civilizációban a sötét középkor óta, az kizárólag diktatúrákra volt jellemző, ahol a hatalom nem tűrt el a saját véleményétől eltérő gondolatokat. A polgári-keresztény világot az különbözteti meg a barbártól, hogy a nézeteltéréseket nem darálókban és máglyákon, hanem érvekkel, párbeszéddel és vitával rendezi. A keresztény tanítás – Európa civilizációs gyökere – ennek a vitakultúrának az alapja, ami nem a liberálisok által hangoztatott tolerancia, még csak nem is a szolidaritás elvére, hanem a lényegesen magasabb minőséget képviselő szeretet tanítására épül. Ez pedig a gyakorlatban az embertársaink, és minden emberi gondolat, érzés, és cselekedet iránti empátiát, megértést jelent.

Élj úgy, hogy Dúró Dóra
Dévényi István

Élj úgy, hogy Dúró Dóra

Kilendült hát az inga Nyugaton, ki tudja, hol áll meg. Ezzel nekünk idehaza nem sok dolgunk lenne, csakhogy kilendült a magyar inga is, úgy – a kurucosan izomból – az ellenkező irányba.

A nemzeti öntudat, keresztény értékrend és magyar családok védelmezőjének szerepében tetszelgő kormánypárt valószínűleg pontosan tudatában van ennek, ezért is szervezte ki ezt az akciót szövetségesének, a Mi Hazánk Mozgalom üdvöskéjének, akinek a politikai profiljába ez a szerep tökéletesen illeszkedik. A Fidesz már most jól kitapintható módon az LMBTQ közösségben találta meg az illiberális eszme legújabb ellenségképét, és az új főgonosz ellen vívott kíméletlen hadjáratban – egy 2022-ig tartó permanens politikai kampányban – Orbán Viktor lesz minden magyar családok megmentője, és a liberális métely elleni küzdelem főhőse (mellékszerepben Dúró Dóra, Novák Előd & Katalin). Gondoljunk bármit is erről a kérdésről, az biztos, hogy egy ilyen performansz és politikai agenda újabb évtizedekkel veti vissza Magyarországot a polgárosodás útján, ahol egy ilyen valóban lényeges kérdéskör higgadtan, kulturáltan, az egymás megértésére és elfogadására épülő konstruktív társadalmi vitában elbeszélhető és talán kezelhető.

Egy egészséges társadalomban az elburjánzó társadalmi-politikai viták idején lép be a szakma, amely tudományos megalapozottsággal rendet vág a laikusok által végletekig kisarkított csörtékben. A magyar társadalom súlyos állapotát jelzi, hogy a pszichológus szakma a kialakult társadalmi feszültség tompítása helyett inkább kiszélesítette a frontvonalakat azzal, hogy egy másik „hadszíntéren”, ezúttal a tudományos síkon ásott mély lövészárkokat.

Történt ugyanis, hogy a témában kifejtette a véleményét Bagdy Emőke is, aki klinikai szakpszichológusként, pszichoterapeutaként mindig minden fórumon következetesen, hitelesen és tudományos megalapozottsággal képviseli az álláspontját, ráadásul a tudományos élet képviselőitől szokatlan közérthetőséggel és empátiával. Bagdy Emőke véleménye röviden úgy foglalható össze, hogy a vitathatatlanul fontos társadalmi érzékenyítést a nemi devianciák vonatkozásában nem a fejlődéslélektani szempontból még éretlen óvodás korosztálynál, a nemi identitás kialakulása előtt kell megkezdeni, mert az káros hatással van a gyermek fejlődésére. Ami akkor is egy fontos vélemény, ha az a szebb napokat látott, az utóbbi években a kormányzat egyik fő propagandaeszközévé silányult Magyar Nemzet hasábjain látott napvilágot. Ehhez képest a magyar tudományos élet felkent képviselői szakmai érvek helyett olyan elképesztő gyűlöletcunamit zúdítottak Bagdy Emőkére, amihez fogható talán csak a könyvégetést tudományos megalapozottsággal kivitelező totalitárius rendszerekben tapasztalható.

Dúró Dóra darál
Lányi András

Dúró Dóra darál

Miről is volt szó? Ja, valami mesekönyvről. Egyetlen mesekönyvről az évente megjelenő sok száz közül. Nem lesz belőle kötelező olvasmány. Ha elfogy, az is csak Dúró Dórának köszönhető.

Ezzel a kör be is zárult. 2022-ig a NER boszorkánykonyhájában már csak a verkli forgásáról kell gondoskodni egy-egy jól időzített törvényjavaslattal, performansszal, nemzetközi színjátékkal. Sőt, a narratíva tetszőlegesen bővíthető: készüljünk fel az abortusz-vita, a lombikprogram, a melegházasság, a béranyaság és az Isztambuli Egyezmény körüli viták öncélú, és pusztító gerjesztésére, amiben a magyar társadalom minden területének korifeusa, legyen az politikus, újságíró, civil aktivista, független értelmiségi, egyetemi docens, vagy egyházi vezető, önelégülten tapicskolhat, kielégítve saját szekértáborának igényeit és elvárásait. A magyar társadalom pedig legalább még egy generációt várhat arra, hogy végre a polgárosodás útjára léphessen.

A szerző a Jobbik EP-képviselője

A Publicisztika rovatban megjelenő írások nme feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.