Éveken keresztül tartott az Európai Néppárton belül a Fidesz agóniája, majd a tönkre ment házasság végén a csapodár Fidesz kisértődte magát az akolmeleget biztosító néppárti hodályból. A történet valóban szánalmas volt, a vezető néppárti politikusoknak mindig volt egy kifogásuk és egy újabb határidejük, amit Orbán Viktornak biztosítottak arra, hogy jó útra térjen. Orbán cserébe a legelső alkalommal disznóvágást rendezett a brüsszeli folyosókon, majd megkérdezte, hogy ki csinálta ezt a kuplerájt, mi ez a liberális elhajlás.
Aztán kiderült, hogy mi a mesterterv, ami Angela Merkelhez és a német kereszténydemokratákhoz köthető. „Addig jó, míg Orbán a párton belül van, mert legalább tudjuk valamennyire ellenőrizni és mérsékelni” – ez volt tehát az, ami miatt nem volt elég a barkácsboltokban a vörös festék ahhoz, hogy felfessék az „átléphetetlen vörös vonalakat”. Eddig tűrünk, tovább nem, aztán még egy kicsit tűrtek, a fideszesek pedig tényleg lábtörlőnek használták az Európai Néppártot. Aztán már nekik – Néppártnak – is tarthatatlanná vált a helyzet, ráadásul Merkel rúdja is kifelé állt az európai nagypolitikából, így sikerült kitessékelni a Fideszt a legnagyobb pártcsoportból.
Mellékszála az ügynek, hogy az égvilágon senki sem követte a sértődött Fideszt, hogy a szélsőjobbos nagykoalíció csak Orbán fejében létezik és azóta a Néppárt kacagva szalad a zöld mezőkön és minden létező európai pozíciót megszerez – talán még sosem futott ennyire a szekerük. Annak ellenére, hogy a középutas konzervativizmus támogatókat veszít, a baloldal és a zöld mozgalom támogatókat nyer, de ez még nem jött át európai szinten. Közben Magyarország megmaradt – lengyel testvéreinkkel együtt – a rosszfiú kategóriában, ha valami negatív példa kell pénzek ellopására, kisebbségek hátrányos megkülönböztetésére, az orosz és kínai érdekek kiszolgálására, akkor Orbán Viktor az első számú bűnbak. És rajta keresztül az ország is – bármilyen nyomasztó ezt kimondani. Mindezek eredményeként eljárások zajlanak az országgal szemben, amelyek kivétel nélkül jogi csaták, mert igazából csak ezeknek van tétjük.
A Fidesz által kreált államberendezkedés jogszabályait támadja az Európai Bizottság, s ez egyébként meg is felel a fideszes narratívának. Vagyis, ha bajotok van velünk, akkor konkrétan mondjátok meg, hogy mi a gond. És ilyenkor meg is mondják, az Európai Bíróság meg évekkel később kijelenti, hogy valóban, ezt és ezt a magyar törvényt vissza kell vonni, mert olyan szabályokat sért, amelyeket Magyarország magára nézve egyébként kötelezőnek ismer el. A jogi támadhatatlanságára és kikezdhetetlenségére szülői büszkeséggel tekintő magyar kormány ezeket a vitákat rendre elveszíti. Nem a perek többségét, hanem kivétel nélkül mindet.
A merkeli burok már szanaszét szakadt, Magyarország európai helyzete, megítélése egyre gyorsuló spirálban halad az abszolút nulla felé, de úgy tűnik, hogy a zuhanást felfogja egy újabb védőháló. Erről beszélt az Európai Parlamentben a francia elnök. Macron azt mondta, hogy nem szabad túl nagy nyomás alatt tartani a magyarokat és a lengyeleket, nehogy kilépjenek. Tiszta sor, jobb körön belül tartani a renitenseket, mintha körön kívül ellenőrizhetetlenül, az elszabadult hajóágyúkra jellemző koordinálatlan mozgással csúszkálnának ide-oda Európa szívében. És persze ez a megközelítés Merkelnek is bejött…
Ez a mondat azonban arról is árulkodik, hogy Európa vezetői számára ez egy teljesen reális alternatíva, amivel számolni kell. Az EU-ból senkit sem lehet kirúgni, kilépni meg nem érdemes, ennek hasznát még a britek sem bizonyították be. A kurucos mentalitás azonban egy irányba mutat, amivel valószínűleg az orbáni rendszer is kénytelen lenne kibékülni: a kétsebességes Európa felé. Vagyis az országok többsége az együttműködés gyümölcseit élvezi majd, mi pedig a szomszéd kertjéből áthajló fáról szedett gyümölcsből főzünk pálinkát.
