Nagyon szép gondolatokat írt Orbán Viktor a saját honlapjára, igazán kár, hogy nem hozta le cikkét a Project Syndicate. Így aztán persze jóval többen fogják majd elolvasni a miniszterelnök cikkét, mint ahányan egyébként belekezdtek volna. A miniszterelnök Soros Györgynek válaszolt, aki a minap ugyanezen a portálon arról értekezett, hogy az Európai Uniónak igenis jól meg kellene büntetnie a magyar és a lengyel kormányokat, amiért azok a jogállamisági mechanizmus bejelentése miatt megvétózták a készülő brüsszeli büdzsét.
Orbán Viktor jó influenszer módjára járt el, angolul és németül is kitette a cikket kormányzati blogjára . Úgyhogy a tiltott gyümölcsre vágyó külföldi olvasók majd biztos eldilemmáznak, hogy vajon a nemzetállamok, vagy a kereszténység emlegetése volt olyan „veszélyes”, hogy visszadobták a miniszterelnök írását, esetleg az, hogy Orbán „gazdasági bűnözőnek” nevezte Soros Györgyöt – egykori mentorát, ugye.
Maga az írás egy közepes lelkesedéssel megírt KESMA-cikk és egy kisujjból kirázott Alapjogokért Központ-közlemény manírjait egyesíti, de azért van benne pár kuncogásra ingerlő mondat.
„Számos ország államadóssága, munkanélkülisége, gazdasági állapota kritikus szinten van. Soha nagyobb szükség nem volt az európai szolidaritásra, arra, hogy az európai nemzetek egymás megsegítésére összefogjanak” – ez például az egyik legerősebb beszólása Orbánnak – a legvehemensebb vétózónak. Aki a a cikkében azt persze elfelejtette megemlíteni, hogy a magunk unortodox módján azért ritka szolidárisak vagyunk a bajba jutott öreg kontinenssel. Ugye csak azért vettünk fel 30 évre 2,5 milliárd eurónyi hitelt, mert ugyan „Magyarország ösztönösen ellenzi a közös hitelfelvételt, de belátjuk, hogy most vannak országok, akiknek segítségre van szükségük, és ezért elfogadjuk az uniónak a megközelítését, hogy hitelt vegyünk föl.”
Ó hát hogyne, persze.
Szóval szuperszolidárisak vagyunk „mi, magyarok”. Nemrég még nagy sikerű nemzeti konzultációban utasítottuk el a „Soros-féle, adósrabszolgaságot hozó örökjáradék-kötvényeket”, most pedig többek között az egyébként Soroshoz igen közeli Goldman Sachson keresztül intézzük a kötvénykibocsátást.
Hagyjuk is most Orbán és Soros pengeváltását, és vessünk egy pillantást egy másik levelezésre. Magyar ellenzéki EP-képviselők egy meglepően konstruktív német szerző cikkére reagálva lényegében ugyanazt kérik az EU-tól, mint Soros György: még határozottabb fellépést Orbán Viktor ellen. Közben még Sztálint és Hitlert is behozzák a képbe, amihez tényleg csak gratulálni lehet, innentől kezdve képtelenség lesz az ügyről értelmes vitát folytatni. Identitáspolitikában, gumicsont-cibálásban és ideológiai sárdobálásban ugyanis a Fideszt nem lehet megverni. Ha ezt egy ellenzéki politikusnak el kell magyarázni tízesztendőnyi NER után, akkor már-már hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy az adott politikus esetleg szeretne szándékosan ellenzékben maradni.
Úgyhogy Orbán Viktor tényleg hátradőlhet és kérhet egy kávét – akár George Clooneytól is. Aki per pillanat alighanem meg is nyerné a közös listára terelt ellenzék miniszterelnök-jelölti előválasztását.
És ez lehet, hogy vicces, meg lehet belőle jópofa mémeket faragni, de igazából nem más, mint egy igazi vészhelyzet.
