Mező Gábor oknyomozó újságíró, publicista az utóbbi időben sorra rántja le a leplet az „imádott bálványokról”: Hofi Gézáról, Bródy Jánosról, Koncz Zsuzsáról, Vitray Tamásról, Frei Tamásról stb. Mindenki kollaborált, népszerűsítették a Kádár-rendszert, és munkásságukkal megpróbáltak elfogadtatni egy diktatúrát akár tizen-, huszonévesen is, hogy most viszont nagy ellenállókként mutassák be magukat. Bár én úgy emlékszem, Hofi Géza sohasem törekedett arra, hogy a nagy ellenálló szerepében tündököljön. A rendszerváltozás után is mert Hofi maradni. A Mikroszkóp Színpadon, amikor művészkollégák előtt adta magát, volt színésztársa, Latinovits Zoltán a Debreceni Csokonai Színházból betegre röhögte magát a nézőtéren. Komlós János nagyot égett, de ilyen körökben fegyelmezett maradt, mint volt ávós tiszt, és mint volt rabbinövendék.
Mező Gábor az ávós nagynéni, Anna néni árnyékában felnövekedve lehetne most egy kicsit visszafogottabb, mielőtt mindenkit igyekszik megfosztani a még megmaradt renoméjától, és belerántani a sárba. Kétségtelen, személyesen nem felelhetünk felmenőink tetteiért, de… Mező Gábor most a harmadik kötet kiadása után, a nyomozhatatlan Anna néni után már szinte köszönetet mond Anna néninek, aki arra ihlette, hogy tárjon fel minden mocskot, amiben tocsoghat.
Ki kötötte el az ágyút?
A mai rendszernek is jól jönnek Mező Gáborok, Bayer Zsoltok, akik erodálhatják a másik oldalt, nagy szívességet téve a vezérkarnak. Az oszd meg és uralkodj elve ma is reneszánszát éli. Igen, tudjuk, hallottuk, olvastuk, hogy „mindenki szem a láncban”. Mező Gábor egy pillanatban (tíz évvel ezelőtt?) szembesült azzal, hogy a nagymamájának kedves testvére, a szeretett Anna néni az ÁVH tisztjeként élte életét, és még a rendszerváltás után is barátaival együtt kirándult a budai hegyekben. És ahogy ő fogalmazott, „Ki tudja, kiknek a sorsa sínylette meg az ilyen szerethető nagymamák és baráti köreinek működését.”
Koncz Zsuzsa után lehet kutakodni. Anna néni múltja viszont már elsüllyedt a múlt sötét bugyraiban, ahogy fogalmaz. Pedig ezután is érdemes lenne kutakodnia, hogy tudja, kiktől kellene bocsánatot kérnie Anna néni nevében! Nem tudom, hogy a Mező család (Mező Gáborral együtt) mennyire ismerte Anna néni múltját, de gondolom, családja azért nem volt a Kádár-rendszer által megnyomorított família, míg más családok…! Szegény Mező Gábor! Ez valóban tudathasadásos állapot. Miként lehet ebből kikecmeregni? Minden család mögött ott van egy szemét ÁVH-s tiszt, egy esetleges nagymama vagy Anna néni. Ez persze, tudjuk, hogy nincs így! De az ő családja mögött ott van Anna néni és ki tudja, mennyi áldozat.
Mondhatnám:
Láss, láss, ne csak nézz, ne csak nézz …
Lásd, hogy csak bemázolt deszka az imádott bálvány: Anna néni.
A csuda vigye el! Miért kellett Bródynak ilyen dalokat írnia!?
Ha viszont én lehettem volna zászló, talán mindig csak lobognék:
„Leng a selyem lobogónk rőzseláng van közepébe kivarrva.”
De a csuda vigye el ezt a Bródyt.
Ő mit írt:
Ha én zászló lennék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
Hát akkor itt a pillanat, érdemes bebizonyítani, hogy mindenki szem volt a láncban, Bródy, Koncz Zsuzsa, Hofi Géza, Vitray stb. Anna néni a múlt sötét bugyrában maradhat. Ugyan! Kit érdekel ez manapság? De Koncz Zsuzsa! Ő igen! Mit merészelt énekelni a kommunista rendszer Ki mit tud? kedvezményezett gimnazistája:
Ha én ablak volnék, mindig nyitva állnék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Mező Gábor!
Láss, ne csak nézz!
Lásd, mit meg kell látnod, másként kell már élned!
Értsd meg végre: Láss, ne csak nézz!
Mindannyiunkban maradt rengeteg indulat. Megértem! De miért jó, hogyha mindenki sáros? Nekem ez annyira nem jó, mert tudom, hogy ez így volt, és közben megbocsátottam/megbocsátottunk sokaknak: „Adjon Isten bort, búzát, bort a feledésre!” Megbocsátottam Annus néninek, a volt ávós özvegyének, aki miatt elvették a házunkat, és évekig egy szoba konyhában tengettük az életünket, mígnem az ötödik kerületi Báthory utcában vettünk neki egy lakást, hogy végre egyedül legyünk saját házunk egyharmadában. Ha apám nem is, de én anyámmal még ezek után is egyszer-kétszer felkerestük őt az általunk vásárolt otthonában.
Kedves Mező Gábor, a mai liberálisokat mocskoló világban ez az oknyomozás valóban kifizetődő hivatás. (Mint a NER ki nem mondott nyomozója, biztos vagyok benne, még megírhat jó néhány könyvet. Lesz támogatója és olvasója is!) Kifizetődő, mint azoknak, akik a Kádár-rendszer alkalmazásában végezték ugyanezt a munkát más előjellel. De hát most Ön a nagy leleplező! A múltra csak úgy boríthatunk fátylat, hogy ha előbb kiderítjük, mi is történt ott. Ebben igaza van, de a kérdés: hogyan?
Legyen büszke magára! Ön egy bátor, hős, szókimondó ember! Csak valahogy Anna néni ne köszönne vissza, ne kísértene a múltból! Érdemes lenne utána is nyomozni! Már úgyis nagy rutinja van ebben! Ja! Elvesztek az akták? Vagy talán eltüntették őket? Akkor egyszerűen nyugtassa meg magát: Nincs! Elsüllyedt! De hát Anna néni, aki barátaival még a rendszerváltás után is kirándult – talán ezen a vonalon el lehetne indulni.
Szegény Feró, rosszul állhat anyagilag, hogy beült az évértékelő első sorába, hogy demonstrálja, itt vagyok én is, és kész vagyok arra, hogy egy „kapavágást én is tegyek” az árok szélesítéséért, miközben a többiek pedig balról mélyítik az árkokat. Pedig Feró, ahogy mondja, azt várta a rendszerváltozástól, hogy összeölelkezhet végre a nemzet, de mivel ez nem történt meg, hát akkor marad a kapa a kezében. Bródy (igaz alkotó ember) a színpadról mosolyog Göncz Árpi bácsira, aki az első sorban ült a jubileumi koncerten, míg a nagy „V”-ezér az évértékelő során a pulpitusról szemlélte az elterpeszkedő Nagy Ferót a nézőtér első sorában, ahogy üldögélt és hevesen tapsolt. Ezért még simogatást is kapott, amint büszkén mesélte Feró. Egy üveg pálinkát.
Megértem! Én is, mint tizedrangú egyházfi, látom, hogy egyházainkat miként merítették be a békepapi mozgalomba balról, most meg a vármegyerendszerbe jobbról. Nekünk is meg kell élni valahogy, amint „kompromisszumképes testvéreim” mondják.
De itt van ez az ízig-vérig rátermett oknyomozó! Neki is meg kell élni valahogy! Gondolom, hogy most a harmadik kötet után már egy kicsit jobban, mint eddig, úgy, ahogy szokta, mindig és minden helyzetben, mások szennyesét kutatva. Ez a típus mindig is ezt tette. Egyszer Anna néni, most Mező Gábor! És hogyha jön egy új változás, akkor tovább fogja kutatni Bayer Zsolt nagypapájának és a többi nagypapának történetét, hiszen az sem lesz akármilyen biznisz. Lám-lám, sok a munka, és Anna nénire tovább sem marad idő.
Engedjük a hajóágyút lövöldözni, hogy elvégezze a piszkos munkát, mi pedig a háttérből élvezzük, hogy csak-csak növekednek az árkok abban a háborúellenes hazában, ahol mindenki háborúpárti! Eszembe jut Wass Albert egy verse, a Nagypénteki keresztek, ahol arról ír, hogy miért nem akar Magyarországon húsvét lenni: Hát igen! Mert jönnek Anna nénik és Mező Gáborok, akik egyszer felfeszítik a kurucokat, majd utána a labancokat, de a középső kereszt alatt, ahol Jézus lett megfeszítve, nincs senki, mert a megbocsátást, megbékélést hirdetni, a gyűlölet árkait felszámolni, nem jelent bizniszt.
Hofi atya!
PS: Hamarosan a buzgó oknyomozó megállapítja rólam: Talán Hofi Géza törvénytelen gyermeke? A fasiszta Wass Albert verseit olvassa. Harmadik elemiben pedig mint kisdobos ő szervezte meg a John Fitzgerald Kennedy őrsöt. Ráadásul klerikus, akkor biztos pedofil.
A szerző jezsuita szerzetes
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
