Most komolyan: tényleg létezik ember e hazában, aki azt hiszi, hogy az általános választójog jó, támogatandó, demokratikus vívmány?
Publicisztika
Az irodalom a bennünket körülvevő világ, a társadalom és az ember tükre, és aki képes mindezekről hitelesen mesélni, valós és hihető történeteket elmondani, folyamatokra, feszültségekre és megoldási lehetőségekre rámutatni, annak a szavára odafigyelnek.
Karsai Dániel országgyűlési elhagyatottsága szinte mindent elmond a nagyon szuverén, nagyon büszke, nagyon erős és mélyen keresztény Magyarországról.
Orbán Viktor nem hisz abban, hogy a válság megoldható – vagy ha hisz: neki jobb megoldatlanul. Orbán Viktor nem akar többet, mint uralni a válságot.
Az ősbűnt nem meghaladni, hanem arra hivatkozva újra és újra elkövetni igyekszik a magyar politika. Érdemi vitákban kiérlelt megoldások keresése helyett változó érdekeik szerint rángatják a szabályokat, döntenek emberek, tájak sorsáról. Tehetik, hiszen hagyjuk, hogy így legyen.
A gond a kérlelhetetlenséggel van, a látszólagos kompromisszum-képtelenséggel. Azzal, hogy a kormány egy ideje képtelennek tűnik kormányon lévő európai szövetségeseket maga mellé gyűjteni.
„Úgy tudom, Ön ellenzi a keresztényüldözést. Bevallom, kicsit izgultam, hogy meg fog szidni, amiért kipucoltam Hegyi-Karabahot a keresztényektől.”
Nem szól ez másról, mint arról, amit címként jegyeztem: maradjunk csendben! Lehet itt hímezni-hámozni, szuverenitásvédelem néven ideológiát rakni mögé, a végső cél ugyanaz, a hatalomkritikus hangok elhallgattatása büntetőjogi fenyegetés belengetésével.
Borsod, Nógrád, Békés, falu, község, szegény család? Kész, finis, ennyi volt, úgynevezett karriered ezennel véget ért.
A NER-propagandában a továbbgondolásoknak nincs helye. Napi propagandabetevő van, könnyen fogyasztható és emészthető.
2010-ben még a pálinkafőzés szabadságát hirdette meg Orbán Viktor, ehhez képest mostanra elég magas absztrakciós szintre jutott, hiszen ezúttal a szuverenitásunkat kellene megvédenünk.
A sikerben bízhatunk is, hiszen tudjuk: minden meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük…
Ne szépítsük a dolgot: bonsai pártocskák, törpe közösségek, Hüvelyk Matyik és liliputiak próbálnak nekifeszülni egy minden hájjal megkent, bitang tőkeerős óriásnak.
Arról kevesebb szó esik, hogy az erőszakos iparosítás mellékhatásaként Magyarország nem csupán akkumulátor-, hanem vendégmunkás-nagyhatalom is lesz.
Vajon mi akadályozza meg a külügyet egy egyértelmű igentől, vagy nemtől?