Még soha nem nyertünk Montenegró ellen – ezzel a tudattal léphetett pályára a magyar labdarúgó válogatott szombaton este hattól a podgoricai Városi Stadionban. Igaz, nem is találkoztunk velük túl sokszor, mindössze háromszor. Ezek közül egyik sem volt tétmeccs: 2007-ben és 2019-ben kikaptunk 2-1-re ugyanitt, 2008-ban pedig 0-0-ás döntetlent játszottunk hazai pályán. Most komoly a tét: az Európa-bajnokság G-jelű selejtezőcsoportjában Szerbia, Magyarország és Montenegró közül csak kettő juthat tovább – Litvánia és Bulgária ugyanis vélhetően nem fog beleszólni az első két helyért vívott csatába. Utóbbi két csapat egyébként szombat délután 1-1-es döntetlent játszott Kaunasban, így 1-1 megszerzett ponttal állnak a csoportunk végén.
Péntek délután, a mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón megkérdeztem Marco Rossi szövetségi kapitányt, mit tanult a csapat a két évvel ezelőtti albániai fiaskóból (kiábrándító játékkal történelmi vereséget szenvedtünk Elbasanban), különös tekintettel arra, hogy Montenegró és Albánia nem csak szomszédok, de egymás mellett állnak a FIFA ranglistán is. Montenegró a 69., mi pedig a 33. helyen vagyunk, de Marco Rossi alatt sokkal jobban ment a játék a nálunk magasabb jegyzett válogatottak ellen, mint a gyengébbekkel.
A válogatott edzője válaszában arról beszélt, a ranglista helyezés egy dolog, de a győzelem vagy a vereség a pályán dől el. „Próbáljuk majd a legszebb arcunkat elővenni a pályán, ám a győzelem sok apró részleten, momentumon múlhat – bízom benne, hogy ezek az apróságok a mi javunkra döntik el a meccset. Albániából két éve kellemetlen emlékekkel távoztunk, azóta viszont szép eredményeket értünk el, s rácáfoltunk arra, hogy a világranglista-helyezések alapján dőlnek el a mérkőzések: ha mindannyiszor annak szellemében léptünk volna pályára, nem győzzük le Angliát, Németországot és további, nálunk magasabban jegyzett együtteseket, épp ezért nagyon alázatosnak kell lennünk. Rendkívül tiszteljük Montenegrót, hiszen ragyogó labdarúgói vannak Sztevan Jovetics vagy éppen Sztefan Szavics személyében, úgyhogy kemény összecsapásra számítok.”
A hegyeink nem követik a szabályokat – ez állt a hazai keménymag molinóján, de a helyi szövetség várakozásaival ellentétben messze nem fogyott el az összes jegy a kezdésre még annak ellenére sem, hogy a valamivel több, mint 11 ezres stadionban az UEFA egy, a szerbek elleni meccsen elkövetett rendbontás miatt lezáratott egy szektort. Végül ennek a lezárt tribünnek egy részét adták a magyar szurkolóknak. A számukra biztosított ötszáz jegynél végül sokkal többen jutottak be a stadionba (vélhetően helyi segítséggel jutottak belépőhöz) – a szervezők biztonsági okokból mindenkit a magyar szektorba vittek, akit magyarnak azonosítottak, így ezernél jóval többen gyűltek oda össze, majdnem megtöltve a felső karéjt.
A hetedik perc elején a hazai csapat villámgyors ellentámadása után a 70. válogatott mérkőzésén szereplő Nagy Ádám felső kapufát fejelt Dibusz Dénes kapujára! Majdnem öngól, szerencsére megúsztuk. Az első helyzetünk a tizenegyedik percben adódott – Szalai Attila csúsztatott fejese épp hogy elsuhant a montenegrói kapu előtt. Rögtön jött a hazai válasz, Dibusz nagyot vetődve fogta a bal felsőbe tartó labdát. Sokkal harapósabbnak tűnt a hazai csapat, a 27 percben egy agresszíven megszerzett labda után a csapatkapitány Jovetic bombája zúgott el centikkel Dinusz kapuja mellett.
Magyar szurkolók Podgoricában a Montenegró–Magyarország Európa-bajnoki selejtezőn 2023. június 17-én (Fotó: Lukács Csaba/Magyar Hang)
Az első félidő egyértelműen a hazaiaké volt, agresszívabban és határozottabban játszottak, de gólt szerencsére nem sikerült szerezniük, így maradt a 0-0. Sajnos a pályán nem látszott az, hogy a magyar csapat játékosainak értéke kétszer akkora, mint a hazaiaké, és nekem kezdett Albánia-érzésem lenni – ott is hasonló játék után volt gól nélküli döntetlen az első 45 perc után.
A második félidőt a magyar tábor „Vesszen Trianon!” skandálással nyitotta, de ennél azért vannak fontosabb kérdések – pont előttük a montenegróiak a második percben azért nem fejeltek kapura, mert ketten egymást zavarták – magyar védő nem volt a közelükben. Jó hír viszont, hogy életjeleket mutatott a csapat, többnyire a montenegrói térfélen folyt a játék, még ha igazán veszélyes helyzetet nem is sikerült kialakítani. A hatvankettedik percben volt az első igazi, kaput találó lövésünk (az első félidőben egy hazaadásszerű fejesünk jutott el a kapus kezeibe, azt jegyezte lövésnek a statisztika), de Szoboszlai lövésében nem volt elegendő erő, könnyedén fogta Mijatovics.
A hetvennegyedik percben Szalai Attila odaadta a labdát a montenegrói csatárnak, szerencsére nem kaptunk gólt belőle. Öt perccel a vége előtt a magyar tábornál is előkerültek a pirotechnikai eszközök, de ez majdnem a hazai csapatnak hozott gólt: Oszmajics zavartalanul fejelhetett hét méterről, de szerencsére fölé ment. A lefújásig már marad a 0–0, folytatás kedden, a Puskás Arénában, Litvánia ellen.
Eb-selejtező, G csoport, 3. forduló:
Montenegró-Magyarország 0-0
Podgorica, Városi Stadion, 8000 néző, v.: Jesús Gil Manzano (spanyol)
sárga lap: Vesovic (15.), Vujacic (34.), Raickovic (63.), Savic (94.), illetve Sallai (50.), Csoboth (70.)
Montenegró: Mijatovic - Vujacic, Savic, Tomasevic - Vesovic (M. Vukcevic, 72.), Scekic (Raickovic, 60.), Savicevic (Loncar, 82.), Jankovic, A. Vukcevic - Krstovic (Osmajic, 72.), Jovetic (Haksabanovic, 82.)
Magyarország: Dibusz - Lang, Orbán, Szalai - Bolla (Botka, 88.), Nagy Á., Styles (Kalmár, 72.), Kerkez - Sallai (Csoboth, 59.), Szoboszlai - Ádám (Varga B., 59.)
