– Igen, féltem ettől, hogy eljön.
– Merthogy?– Nem tudom, valahogy az a hármas zavar ott elöl. Jobb volt, amikor kettessel kezdődött.
– És Európa-bajnokságot harmadszor nyerni nem zavaró?– Az teljesen más. De csupa jóra számítok ezután.
– Az úszásban?– Igen, maradok még egy ideig. Amikor az olimpia rosszul sikerült, sokat gondolkodtam a jövőmről. Aztán a világbajnoki ezüsttel bizonyítottam magamnak, de döntenem kellett, hogyan tovább. Két hónapot hagytam ki. Utána újra elkezdtünk az edzőmmel dolgozni, és ez lett a vége.
– Elment a kondi?– Persze, meghíztam. Nem volt könnyű visszarázódni, de megpróbáltam fokozatosan utolérni magam.
– Volt önben kétség, bizonytalanság?– Nem igazán, mert láttam, mi hiányzik, illetve tudtam, hogy a mozaikok közül melyik nem került a helyére. Olyan csomaggal mentem ki az Eb-re, amivel eleve lehetett esély. De az úszás olyan sport, ahol bármikor megéghet az ember, hiába készült fel az ember maximálisan, aznap tényleg nüanszok, tizedek, századok döntenek.
– Rutinnal pótolta a hiányzó fizikális felkészültséget?– Nem voltam rossz állapotban, de igen, mondhatom, hogy ehhez az Eb-aranyhoz rutin is kellett. Régóta versenyzem, átéltem sok mindent, már ismerem magamat, miként reagálok a stresszre. És ismerem a versenytársaimat is, akik nem tudtak meglepni.
– Edzőjével, Molnár Ákossal húsz éve társak, együtt úsztak, ő versenyzőből lett a mestere. Mit jelent ez kettejük kapcsolatában?– Ákos még ma is inkább versenyző, mintsem edző: nincs nagy korkülönbség köztünk, képes a versenyzők fejével gondolkodni. Az már csak hab a tortán, hogy ugyanazt gondoljuk az úszásról, így könnyű ugyanabba az irányba tartani. Amikor még együtt úsztunk, akkor is voltak ötleteink, hogy mit lehetne jobban csinálni, de amíg nem ő állt a parton, addig ezt nem lehetett végigvinni. Amióta ő az edzőm, kiderült, hogy az ötleteink működnek.
– Miért rohant ki a nézőtérre az Eb-arany után?– Spontán jött, nem terveztem, nem készültem semmire. Csak kijött a feszültség. Húsz éve élek az uszodában, mindenkit ismerek a közegből. Minden időnket együtt töltjük. Nagyon hálás vagyok, hogy akikkel a mindennapokban együtt vagyok, eljöttek és megnéztek. Így köszöntem meg nekik az odafigyelést.
– Azonban már kikacsingat a „civil élet felé” is... a versenysport utáni életre.– Muszáj volt, nem 18 vagyok, régóta vágytam rá, hogy valami más is legyen az életemben, mint az edzés meg az uszoda. Szerettem volna dolgozni, igazán ez volt a döntő. Egy kávézót nyitottunk.
– És jó kávét adnak?– Nagyon jót, másfél éve ez a hobbim. Sokszor állok a pult mögé. Korábban még csak heti kétszer, manapság viszont már mindennap bemegyek. A magaménak érzem. Nagyon szeretem, segít elterelni a gondolataimat. Ha negatív élmény ér, amikor oda megyek, máris más szemmel tekintek a történtekre. Az uszoda más világ, ott sokszor nem lehet tisztán látni, időnként jó kiszakadni. Lett egy másik életem, aminek örülök.
– Az edzője mit szólt ehhez? Általában nem szoktak örülni, ha elvonja valami a figyelmet.– Azt kell belőni, hogy az életemben mekkora a medencén kívüli rész, ami még pozitív hatással van a medencés létre. Meg kell találni az egyensúlyt. Ha megvan, akkor lehet mindkét területen száz százalékot hozni. Ákos az elején nem viselte túl jól, végül meggyőztem.
– Mire képes még a vízben? Mi az álma?– Nem titkolt vágyam a hiányzó olimpiai érem megszerzése. A tavalyi év nagyon komoly megerősítés volt számomra arról, hogy jó irányba indultunk el. Igazolja ezt, hogy az épp adott versenyszituációból második éve győztesen kerülök ki. A tavalyi világbajnoki ezüst- vagy a mostani Európa-bajnoki arany majdhogynem mindegy, mert ugyanezekkel a srácokkal kell majd Tokióban is versenyeznem. Ott is az a cél, hogy az épp aktuális helyezésért vívott harcból én kerüljek ki győztesen. Hogy most melyik helyért, azt ma senki nem tudja megmondani.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 15. számában jelent meg, 2018. augusztus 24-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 15. Magyar Hangban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
