Az a tény, hogy egyik alakítása sem érdemelt egy Oscar-jelölést sem, többet mond el az akadémia szakértelméről, mint Donald Sutherland színészi kvalitásairól.
Puzsér Róbert
Tóth Gabinak tizenhárom éve nincs új albuma, és nem volt még egyetlen emlékezetes slágere sem, a személye helyett államilag legyártott identitáshazugság demonstrálásának szolgai igyekezete azonban csodákra képes.
Még a rákkeltő édesítőszer egészségre ártalmatlan készítménnyel való kiváltásának érthető fogyasztói igénye sem képez elég jó alkalmat arra, hogy a tőkés társaságok egymással versenyezzenek.
Orbán Viktor rendszere nem a magyarság sajátos szerveződése, hanem a marketing politikába való betörésének globális következménye, ilyen értelemben pedig a kor sajátja.
Magyarország lakói elképesztő energiákat ölnek abba, hogy hazájuk legyen Európa első és a világ negyedik legkövérebb nemzete, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és az elhízás okozta daganatos betegségek alig bírják tartani a tempót az alkoholizmussal.
A mai fiatalok által ismert Magyarországon soha nem zajlott kormányváltás, nem folytak tényleges tétre menő politikai viták, nem csaptak össze versengő trendek és elitek – az étlapon már csak egyetlen tétel szerepel.
Történeteinek kínzó és napról napra egyre nyilvánvalóbb aktualitását azok alapüzenete adja: az ember világának vége – sokan tudták, hogy eljön ez a nap, és sokféleképp próbálták elképzelni, de csak kevesek fantáziája merészkedett addig, ameddig az övé.
A retorikát tapasztalva nehéz elképzelni, hogy a magyar miniszterelnököt nem zsarolja a Kreml, hanem tényleges külpolitikai megfontolások mentén, szabadon alakítja ki Magyarország álláspontját az orosz-ukrán konfliktusban.
Az egyetemisták oktatás ügyében tanúsított passzivitását, fiatalabb diáktársaik ügye iránti teljes érzéketlenségét, szüleik nemzedékeitől eltanult cinizmusát és önzéstől átitatott, méla közönyét látva nem kell doktorátus annak megállapításához, hogy Magyarországon nincs remény.
Az orosz hegemónia megkérdőjelezhetetlenségének mítosza úgy olvad el a háború minden napjával, akár a tavaszi hó. Prigozsin jól látja: a Szovjetunió nem újjászületik, hanem végleg a történelemkönyvek lapjaira költözik Európa letűnt birodalmai közé.
Orbán Viktor és rendszere nem tisztel sem demokráciát, sem jogállamot, sem népet, sem nemzetet, sem Istent, sem embert, mert a kommunista nem vész el, csak átalakul.
A baj az, hogy Magyarország nem tud a „Gyurcsány, takarodj”-ról „a könnygáz nem tanít”-ra lépni, amíg az első követelés nem teljesül, és Gyurcsány el nem takarodik. Gyurcsány Ferenc az Orbán-rendszer fedezete és tőkesúlya.