A Tv2 a gyermekkorban rekedt, a szorongó magyarság vezetésre szoruló bizonytalanjainak részvételével abból gyárt tartalmat, ami azoknál mindig kéznél van: a semmiből, ami soha nem biztos teljesen
Puzsér Róbert
Érzésem és tapasztalatom szerint a Kölyökidő sokakat frusztrált és hozott kellemetlen helyzetbe a rendszerváltás éveiben.
Ugyan mi értékesíthetné autentikusabban és hatékonyabban a magyar kormányfő szégyenletes oroszbarátságát, mint a hazai mélybulvár mezőnyének hadrendbe állítása? A szakadék mélyét a semmivel szövetkezve ostromolja meg.
Ritkaság, hogy egy jelentős művész egy szerinte fontos jelenség ábrázolása helyett inkább a saját alkotói válságát tárja fel, ezúttal azonban minden jel szerint ez történik. Az üzenet félreérthetetlen: a háború rossz – barátok ölik egymást semmiségekért.
Remarque világhírű elbeszélése soha nem veszített aktualitásából – bár sokan a legjobb háborúellenes regényként hivatkoznak rá, több annál. Titka talán az, hogy a világ szépségében csalódott nemzedékek azóta is magukra ismernek benne.
Orbánról már Keleten és Nyugaton is tudják, hogy a resztálinizációban érdekelt, a küzdelmet pedig elviszi a végsőkig. A mai magyarok felelőssége lesz, hogy amikor ez a háború véget ér, ne a történelem hulladéktelepén találják a hazájukat Oroszország oldalán.
Biztos, hogy nem bocsájtana meg, ha hozzászólhatna a diskurzushoz?
Mindenáron a történelmi városképet meggyalázó emlékmű kellett annak a cégnek, amelyik a bolygó egyik legetikátlanabb termékével kereskedik.
Nem is tévedhetne nagyobbat, aki azt hiszi, hogy az Aranybulla című sorozat II. Andrásról szól, az ugyanis az Orbán-rendszer valóságértelmezésének mindenhatóságát hirdeti. A megfellebbezhetetlen érdek újabb győzelmet aratott.
Íme az etilbe fojtott agyú orosz elit, amelynek a magyar kormány a kegyeit keresi, és amelynek nyugati szövetségeseit lépten-nyomon elárulja.
Csepregi, Zalatnay, Korda meg a többiek érzik, hogy ez a rendszer még sokáig itt marad – tovább, mint ők, úgyhogy ki kell egyezniük vele. Számításuk azonban, ha nem is téves, nem is teljesen pontos.
A magyarság nem bír változtatni hazája visszamaradottságán, de legalább úgy tesz, mintha nem is akarna felzárkózni – így legalább az autonóm döntés illúzióját megőrzi.