Milyen lehetett volna percről percre tudósítani „sporttörténelmünk egyik legsötétebb huszonnégy óráját”? Nemcsak az online hírportálok hiánya, de a rendszer jellege miatt sem volt erre sok esély 1984-ben. Arról a május 16-ai napról beszélünk, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) döntést hozott a Los Angeles-i nyári olimpia kihagyásáról. Történt mindez azért, mert a négy évvel korábbi moszkvai játékokat pedig nyugati országok bojkottálták. (Hivatalosan az afganisztáni bevonulás miatt döntöttek így.)

Bár a Szovjet Olimpiai Bizottság távolmaradása miatt a magyarok lépéskényszerbe kerültek, elméletileg dönthettek volna máshogy. Románia és Jugoszlávia például végül részt vettek a versenyen, és a kínai sportolók is az Egyesült Államokba utaztak. A magyar sportvezetés viszont inkább a szovjeteknek való hízelgést választotta. Számos sportoló karrierjét törte derékba a döntés, sokan pedig az utolsó pillanatban értesültek az egészről. A női kosárlabda-válogatott Havannában harcolt a továbbjutásért, ami végül rendkívüli módon sikerült. Örömük nem is lehetett volna nagyobb, amikor hazafelé repültek – még Madridban sem tudtak a döntésről, ami akkor már megszületett. A Magyar Nemzetnél dolgozó Malonyai Péter viszont értesült róla, de hiába volt kinn Havannában, inkább nem adta tovább a hírt. A Népsport pedig, ami május 17-én szűkszavúan beszámolt a döntésről, másnap már nem is foglalkozott az üggyel. Percről percre közvetítés? Három évtizedet kellett várnunk ehhez. 

• Mi minden történt azon az emlékezetes napon Radványi Benedek könyve szerint?
• Mely sportolóknak volt a legfájdalmasabb a döntés?
• Milyen hatása volt hosszú távon a bojkottnak?