A Yellowstone Park farkasai az utóbbi évtizedekben a természet helyreállításának mantraszerűen ismételt sikertörténetévé lettek. A közvélekedés szerint amikor visszatelepítették őket a nemzeti parkba, megtizedelték a növényevőket, így azok nem legelték túl a növényeket; a park újra kizöldülhetett, és az egész helyi ökoszisztéma virágzásnak indult. Csakhogy most kiderült: ez a hatás inkább csak vágyálom volt, és a farkasok valóságos hatása meg sem közelíti ezt. Megint világossá vált, hogy a biológiai rendszerek szinte sosem hajlandók úgy működni, ahogy a saját mindentudásában megrendíthetetlen ember azt elképzeli.
Megszámlálhatatlan fikciós és nem fikciós könyv, film, rajzfilm és riport szól a Yellowstone Park 1995-ben betelepített farkasainak sorsáról és ökológiai áldásaikról (az egyik, Egy farkas diadalútja című könyvet lapunk is recenzálta). Akkor tizennégy állatot szállítottak a park belsejébe, majd szabadon engedték őket, mivel az őshonos yellowstone-i farkasokat már régen kiirtotta az ember. Később még több, más élőhelyeken befogott egyedet telepítettek a parkba, jelenleg 124-en vannak. A ragadozók – az első vizsgálatok szerint – tökéletesen meghálálták a beléjük vetett bizalmat: módszeresen levadászták a parkban túlszaporodott, és minden élő növényi hajtást lelegelő vapiti szarvasokat, és néhány éven belül a felére csökkentették a csúcson 17 ezres állományukat.
• Mit nem tudtak megváltoztatni a farkasok?
• Hogyan változtak bizonyos populációk?
• Milyen kilátások vannak?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
