Kelet-Európában nagyot buktak az európai parlamenti választásokon a populisták, Orbán Viktornak pedig ez egy korszak végét jelentheti – erről írt az elmúlt napokban több nagyobb nyugati lap is. Igaz, azt elismerték, hogy nyugaton viszont megerősödött az új jobboldal. Orbán is ezt várta jó előre, mégsem örülhet túlzottan: Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel nem jött be a szövetségkeresés, ráadásul kénytelen volt elfogadni a holland liberális Mark Ruttét a NATO főtitkár-jelöltjének. Mindezt persze a kormánysajtó már úgy igyekszik beállítani, hogy a NATO vett vissza a háború ügyében, illetve hogy „jóváhagyják” számunkra a „kimaradást”.
A Radio France cikkében úgy összegzett: hiába a kiemelt mozgósítás, Közép- és Kelet-Európa államai nem szavaztak elsöprő többséget a populista erőknek. Márpedig előzőleg Orbán is mozgósítási versenyt hirdetett, és arra hivatkozott: most dől el hosszú időre a kontinens sorsa. A kormánysajtó utólag persze hivatkozhat a jelentős nyugat-európai példákra. Kiemelten Franciaországra, ahol a választás estéjén Emmanuel Macron előrehozott törvényhozási választást jelentett be, látva a Nemzeti Tömörülés rendkívüli megerősödését. Jelenleg arra lehet számítani, hogy a következő országos választást is a korábban Marine Le Pen vezette párt fogja nyerni. A közép-kelet-európai államok sorában a Radio France példaként hozza Magyarországot is. Igaz, a francia csatorna szerkesztői nem áshatták bele mélyen magukat a magyar politikatörténetbe, mert a DK-MSZP-Párbeszéd nyolc százalékára úgy hivatkoznak: „ébredezik a baloldal”. Egyben történelminek nevezik, hogy Orbán 45, az ellenzék pedig összesen 38 százalékot szerzett. Az viszont tény, amit a Tisza Pártról írnak: néhány hónap alatt ért fel harminc százalékig. A Radio France a Tisza Pártot máris az Európai Néppárthoz, a Fideszt pedig az Európai Konzervatívok és Reformerekhez sorolta. (Utóbbi végül nem jött össze Orbánéknak). A 38 százalékon felül egyébként a Momentum és a Kétfarkú Kutya Párt százalékait is lehetne az Orbánnal szemben állókhoz sorolni, de még a Mi Hazánk megítélése is kérdőjeles. Mindenesetre ha összeadogattuk az ellenzéki szavazatarányokat, az elmúlt tizennégy évben is sokszor került közel ezek összessége a fideszes eredményhez.
A Radio France kiemelte továbbá, hogy Lengyelországban „véget ért egy korszak”, most már nem a Jog és Igazságosság diadalmaskodott. Az EP-választást a Donald Tusk-féle Polgári Koalíció nyerte a szavazatok 37 százalékával, míg a Jaroslaw Kaczynski-féle erő 36-ot kapott. A románok esetében is működött szerintük a bal- és jobboldal nagykoalíciója, a Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt közösen kapott 49 százalékot, a jobboldali Szövetség a Románok Egységéért pedig 15-öt. A Radio France példaként említette továbbá a Progresszív Szlovákia első helyét, és azt is, hogy Horvátországban a hagyományos pártok végeztek az első helyen. Lettországban az Új Egység Pártja győzött, Litvániában pedig továbbra is a keresztény- és szociáldemokraták osztoznak a hatalmon.
Feltört a fekete hattyú
A francia The Conversation is úgy értékelte az EP-választások eredményét, hogy azok akár egy korszak végét is jelenthetik Orbán Viktor számára. A lap kiemelte a rekordrészvételt, illetve azt, hogy az ellenzékben jelentős átrendeződés történt. A hagyományos ellenzék összeomlott, feljött viszont a Tisza Párt, míg a Fidesz a vártnál rosszabb eredményt könyvelhetett el. A The Conversation Magyar Pétert – hivatkozva Török Gábor elemzőre – fekete hattyúként írta le, aki teljesen megbolygatta az ellenzéki színteret. A francia lap egyben hasonlóságot lát Macron 2017-es stratégiájához, szóba hozza a „sem Orbán, sem Gyurcsány” politikát, illetve azt, hogy Magyar a szavai szerint véget vetne a családi részvénytársaság hatalmának.
Meloni búcsút int
Orbán eközben hiába számított a nyugat-európai radikáljobb segítségére. A francia Le Point is arról írt csütörtöki cikkében, hogy Giorgia Meloni magára hagyta Orbán Viktort, és ezzel vége annak az elképzelésnek, hogy Meloni, Le Pen és Orbán majd egy nagy csoportban egyesülhet. A Le Point cikke szerint az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) 66 helyett 83 képviselővel jelentős növekedést tud felmutatni, toboroznak folyamatosan, de Orbán Viktorral nem egyezkednek egyelőre, amíg nem tisztázza egyértelműen, mit is gondol az orosz agresszióról. Egy magyar forrás szerint Orbán új frakciót is létrehozhat az EP-ben, vagy csatlakozhat az Identitás és Demokrácia (ID) frakciójához. Annak viszont vége, hogy összehozza az ECR-t és az ID-t. Még a román AUR is bekerült az ECR-be, Orbán viszont nem, hiába találunk jelentős hasonlóságokat az AUR és a Fidesz között. (A magyar kormánypárt azzal magyarázta a csatlakozás elmaradását, hogy az AUR is bekerült.)
Az Euronews is arról közölt elemzést szerdán, hogy Orbán nem nagyon örülhet – de szövetségesei sem. Giorgia Meloni, Petr Fiala és Orbán is szeretnének ugyanis beleszólást az uniós vezetők megválasztásába, de az Euronews cikke szerint a számok ellenük dolgoznak. Tartottak már egy informális csúcstalálkozót az uniós állam- és kormányfők, az Európai Bizottság elnöki posztjára pedig Ursula von der Leyen, az Európai Tanács elnöki posztjára Antónia Costa, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselői posztra pedig Kaja Kallas lenne a jelölt. Papíron minden rendben is lenne: a politikai és földrajzi sokszínűség, a férfiak és nők közötti egyensúly. Ráadásul a jelölteket már mindenki ismerheti, nem tartogatnának nagy meglepetést. Mégsem tudtak megegyezni a néppártiak, a szocialisták és a liberálisok, az EPP követeléseit nem tudta érvényesíteni. Június 27-re várható egy újabb csúcstalálkozó, hátha azon sikerül megegyezni. Orbán persze már eleve úgy látja, hogy az európai emberek akaratát figyelmen kívül hagyják – de hiába, hiszen ha még az ECR-ből is kiszorul, tényleg semmilyen ütőkártyája nem marad. Nem véletlen, hogy kénytelen volt NATO-ügyben is visszavonulót fújni, elfogadva a holland liberális Mark Rutte jelöltségét. A Politico csütörtökön meg is írta, Ruttét fogják kinevezni a pozícióra.
Orbán, Meloni és a cseh Fiala sérelmei mindenesetre azonos tőről fakadnak: egyikük sem tartozik a három nagy pártcsaládhoz, így nincs sok beleszólásuk a vezetők kinevezésébe. Persze, Orbánnak korábban lehetett volna néppártiként, de inkább kifelé kormányozta onnan pártját, a Néppártot liberális elfogultsággal vádolva. Az mindenesetre tény, hogy az Európai Tanácsot nagykoalícióban irányítják a nagyok, a status quo fenntartásához pedig továbbra is elegendően vannak. Orbán ezért is bízott abban, hogy Melonival sikerül gyümölcsöző kapcsolatot kialakítania, de egyelőre úgy tűnik, ha nyugat-európai társai végül odaülhetnek az asztalhoz, őt nem fogják továbbra sem maguk közé engedni.
