Szabó Győző és Molnár Áron az SZFE-ről, a félelemre építő rendszerről, a Hős utcáról és a felfordított teknősökről.
Tompos Ádám
Épp most fújja ki a betört ablakokon a szél azt a sok-sok pénzt, amit Brüsszel küldött térkőre.
Sokkal kevésbé feltűnő, mint hosszú szavazólapokat hajtogatni és hurcolni.
Egyik oldalt Kukutyin, a másikon Románia. Szebb napokat látott végállomások között kanyarogtunk.
A Momentum attól fél, hogy „kötelezővé tehetik a közmunkások számára a szavazólapjuk lefotózását, így a fideszes kiskirályok további zsarolási potenciállal fognak rendelkezni”.
Pont ezek a húzások erodálják Orbán Viktor szavahihetőségét, megbízhatóságát.
Hogy nézett volna ki, hogy a miniszterelnök sóhajtással és gondterhelt hajtúrással kísért, ám így is reményt hozónak szánt szavai előtt orvosok kérdésére orvosok ismerik be nagy nyilvánosság előtt, hogy nagy a baj.
Kompolton jártunk azután, hogy végigjárta a sajtót a hír: megvertek egy tanárt.
Naponta dőlnek meg a koronavírus-járvány magyarországi negatív rekordjai. Ami a kormánypártot illeti, nos, az a helyén van. Kommunikációs csapataik is harcban állnak.
Az állami gondozásban felnőtt nő gyermeke jó eséllyel már halott lenne, ha az pusztán a „rendszeren” múlik.
Soha nem látott mértékű beruházás érkezik a kádári időkben „lerombolt”, mára már szinte kiürült településre.
Keményebb szankciókat szeretne a szabolcsi közgyűlés kormánypárti frakcióvezetője.